Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Csejte

rszágh Mihály nádor nagyon kedves embere volí Zsigmond királynak. Nem csoda hát, ha ez kapva kapott a Síibor örökösök pereskedésén és alig várta, hogy ennek végeztével Csejfe vára a kincsfár ölébe hulljon. Midőn ez megtörtént, a királynak első dolga volt Mihály nádor javára kiálliťťaťni a diszes donációs levelei, mely őt Csejfe vár urává feffe. Az Úr 1436-ik évében azfán a nyifrai kápfalan elvégezte a hivatalos beikfatásf ama hozzávaló ceremóniákkal s bejárásokkal együtt, melyek fáradságosak voltak ugyan, azonban az utána következő hetedhét országra szóló nádori magnum áldomás elvetfe éléf a hosszadalmas funkcióknak, sőt teljesen feledtette azokat a résztvevő urakkal. Országh nádor s utódjai idejében végre megkapta Csejfe vára azt a derűt s fényf, melyet másfél százados eddigi élete alatf nélkülözöff. Mert előbbi birtokosai közül sem Vörös Tamás királyi várnagy, sem Stibor vajda nem értek reá arra, hogy a várral törődjenek. Előbbi azon a nézeten volf : — Törődjék vele a király, hiszen az övé ! Utóbbi meg évtizedeken át csak kapkodof a fejéhez: — Velence ellen menni... jaj, mosf a királynőket megvédeni . . . menjünk csak Zsigmond király érdekében insfálkodni a szomszéd országokba ... a lengyel király és a német lovagrend összecivódtak, ki kell őket békíteni . . . - 465 29