Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sóvár

alóban irigylésre méltó ez a Sóvár: volt két vára, van három rendbeli s egyvallásu (római katolikus) szép nagy temploma és lesz sója, mig a világ áll. Várurai régen hatalmuk révén, derék népei ma vallásosságuk révén birtokában voltak s vannak az életsónak, bányászaik pedig in aeternum elárasztják az országot a hegység méhének sójával. Szép az nagyon, hasznos ez nagyon és valóság mindkettő. De fölülállanak az idők viszontagságos és lehetőséges változatain azok az események, melyeknek egyik része beleködösödik a regék világába, másik része meg kicsillámlik a mondák szférájából s bekapcsolódik a történelembe. Minden várnak kevés kivétellel vannak történelmi regéi : hogyan hiányozhatnának ezek Sóvárnál, ahol nem is egy de két vár nyújtogatta égnek tornyait. Oft a hegységek tölgyei között megbujt várromok között, nem menekedhetik meg a múltba merengő lélek Mic bán legendás alakjától, akinek, vagy inkább fiainaktörténetét a krónikák többféle változatban irják le. íme egy a sok közül, amint következik. Mic bánnak, a hatalmas és csatázó vitéznek neje szomorúan éldegélt magában, ott a sósbányák közvetlen közelében álló régi vár falai között, mig férje hol itt hol amott hadakozott II. Endre király táborában. Szomorúságának nem volt egyéb oka csak az, hogy gyermekkacaj nem verte föl háza csöndjét, magtalan volt mindezideíg. E keserve körül forogtak gondolatai, midőn az erdőszélen - iU -