Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Ajnácskő

f^DoüácÉslM^ t

együk félre a íöriénelem porlepťe, zsinórra mércsikélő adafaií és lépjünk ki a regék üde levegőjébe, ahol fesztelen a mozgás, háboriílan a láťóhaťár . . . Midőn Munkács fáján eloszloťťak a héf vezérek, Huba azf a megbizásf kapfa Árpádtól, hogy nyugaf felé menjen és off folytassa harci munkáját. Elindult háí Huba vezér az ő népével és Zemplén, Abauj megyék területén keresztül Qömör megye déli részeire, a Goríva völgyébe érkezeíí. Lenyűgöző láívány íárulí oíí szemeik elé: a körülfekvő hegyektől elszigetelten, egyedül álló hegykúpon büszke vár meregetíe ormaií az égnek. Oíí lovagolí Huba melleíí leánya is Hajnácska, aki midőn meglátta az erdők s hegyek koszorúzta fönséges várat, összecsapta kis kezeit, odafordult aíyjához és kérve-kéríe őí : — Édesapám, add nekem ezí a szépséges várai. — Hohó leányom — feleli mosolyogva Huba — előbb enyémnek kell lennie a várnak, hogy rendelkezhessek vele. Nosza viíézek 1 előre a falíörőkkel, azuíán pedig az ijjasok muíassák meg, hogy mesíerek szerszámaik kezelésében. Döngöíí a fal, süviíeíí a nyíl és nemsokára bevonult a vár kapuján Huba vezér kíséretével. Hajnácska elébe ugratoíí kis pej lován és igy köszöníöííe : — Üdvözlégy váram földjén, gyözíes Huba vezéri — No nézd már a kis sellőt — így a vezér — talán tán én vetíem be a várai s az enyém az. - 30j -