Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Beckó

— Uram, uram 1 nyakunkon a török, Vágujhelyí dúlja. — No, háí csak jöjjön — felelte a vészhírre Bánffy Kristóf — ámbáíor fejesí esik nyakunkról, úgy véllem. Meg is iöíí Ibrahim serege, de csak ácsorogíak a vár alaíí, nem íudíák hol kikezdeni. Nem is veííék be. Válluk közé húzoíí fejjel íakarodíak el Beckó alól és Bánffy még meg is szerencsézíe őkeí, midőn hangos szóval, a várőrség íorkával egyszerre kiálíaífa uíánuk : — Hasonló sikerekeí adjon Isíen kegyelmeteknek máshol is 1 így aztán Beckó a beveheíeílen várak közé kezdett elhelyezkedni és mini ilyen a Bocskay-Beíhlen időkben íényleg bizíos menedékei is nyújtóit messze vidékek nemességének. De lám, amit se förök se német nem érhetett el, azt a magyar ősbűn — az irigykedő marakodás — véghez vitte. Bánffy Kristóf halálával a család alsólindvai ága kihalt és a vár haí oldalági rokon birtokába került. Hat család egy várban s uradalomban 1 Kész halálos ítélet arra a várra s uradalomra nézve. Beckó vára fölött is ez törte el a pusztulás Ítéletének pálcáját : a hat birtokos közül mindegyik egymásra tolta a fönntartás kötelezettségét s eközben a vár rogyott, rogyadozott. Zápor ha megcsapdosta, vihar ha kikezdte, villám ha belésujtotí, kő ha lehullott, tető ha bedőlt — az mind úgy maradt. Annyira, hogy a Thököly majd pedig a Rákóczi időkben komoly ostromra érdemes várszámba sem vétetett már. És midőn a faluban az 1729. év folyamán tűzvész pusztított s ez a várba is belekapott, akkor Beckó vára teljes egészében fölvette a rom ciméí és Jellegét. De annak a forrásnak vize, mely mellett Stibor vajda ama végzetes napon elszunnyadt : ma is bőven adja vizét az utasok számára. Azt az előnyuló sziklatömböt, mely ülő asszonyhoz hasonlít : ma is Dobrochna kövének nevezik. És két holló ma is ott kering a romok fölött... az a két holló a rege szerint Stibor és Dobrochna, akik arra vannak ítélve, hogy mindaddig őrizzék a várat, amíg abból kő kövön többé nem marad. - 415 -