Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Ajnácskő

aztán minden zsinaťnál nagyobb családi gond szakadť a nyakába. Tele volí az ország Borbála királyné gáláns kalandjaival. Zsigmond maga elé sem engedte hazajövetele után nejét, hanem megüzente neki egyik kamarásával : — A királyné költözzék Kővár csöndes várába és ott áhítattal hallgassa Cirill atyának a földi hiúságok múlandóságáról szóló tanításait. Két évig tartott a száműzetés. De hogy fogott volna Cirill atya oktatása Borbálán, azt a rákövetkező évek eseményei kétségessé teszik. Hogy Zsigmond az ország és Borbála előtt az ő jóindulafu bocsánatát és a javulásba vetett reményét bizonyítsa, nejének ajándékozta Ajnácskőt. Ez nagyon nemes gesztus volt és Borbála sokat is időzött Ajnácskőn. Hogyne, mikor az olyan kedvesen eldugott hely volt ott a gömöri hegyek között s nem látta a pozsonyi udvar ezer szeme, ha más-más magányos lovag számára ereszkedett le a fölvonó hid ... Egyik ajnácskői tartózkodása után a királyné visszatért Pozsonyba és ezzel a szóval lepte meg királyi fériét : — Nem megyek többé Ajnácskőre. — Miért? — Mert . . . mert elajándékoztam. — Ugyan. És kinek ? — 305 -