Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nedec

az egész Szepességnek, comese Újvárnak : és mégis az 1930-ik évben várának csillogó termeiből kényfelen volf átvándorolni a szűk és sötét kriptába. Végrendeletében nobilis gesztussal magáról a királyról sem feledkezett meg, akinek 200 márka finom ezüstöt és több várat hagyott örökségül. Közöttük a nem régiben épült, teljes szépségben álló Nedec várát is, itt fölöffünk. Királyi kézen volf ez jó sokáig, de jöttek a Szapolyaiak és mint örökös szepesi comesek fészkeifék be magukat oda. István nádor halála ufán az élelmes lomnicai (majd palocsai) Horváth András megvette az özvegytől 2000 forintokon. Ekkor kerüli Nedec vára első ízben a Horváth család kezére. Első ízben, meri amig ez újból s újból megtörténi, az sok időbe, pénzbe, irka-firkába és háf vérbe is került. Szapolyai János király kegyercének, a lengyel Laszki Jeromosnak juffafía a várat. Laszki uram hűségesen róffa a külországokat urának ügyei érdekében, de egyszerre csak — se bű, se bá — Ferdinándhoz állott. János király ezért börtönre vetefíe s midőn onnan kiszabadult, menteni igyekezett ami még menthető volf : adogatta el a még el nem kobzotf várait. Más részről meg bárhol tartózkodott is, Horváth János szepesi prépost mint az árnyék folyton nyomon követte megbízottjai, vagy levelei utján. Többször személyesen is elfogta a szóval : — Tudhassa kegyelmed Laszki uram, hogy ha már nem kaphatom meg Nedecef őseim jussán, megveszem pénzen. Mi az ára ? Csak hogy mondjon valamit, úgy foghegyről vetette oda Laszki: — Négyezer forint. A prépost nem sokat hányfa vetefte a dolgot : kifizette az összeget. Hanem amig tényleg is birtokába veheffe a várat, addig még sok víz folyt le a Dunaiecen. Az akkori pártviszályos világban még csak csodálkozni sem lehetett azon, hogy a magára hagyott Nedec kapitányai a várat rablófészekké alacsonyították le. Rablójárafaik végrehajtására Nedec vára nagyon alkalmas volt : országhatár, honnan Lengyelhont pár perc - 236 - (|