Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nedec

ťť ahol a Dunajec folyó hegyén-hátán csőriéivé dobálja lefelé íajíékzó habjait a Kárpáťok csúcsainak ťiťokzaťos világából : festői miliővel környezve kéť vár áll egymással szemben a folyó kéi pariján. A lengyelföldi balparinak vára omladék már, de az innenső jobbparfon büszkén nézi le íársának romjaii a századok viharaira fiiiyei hányó s még mosí is fennálló vár. Amaz Czorsiin, ez Nedec. Mészkősziklák hordozzák háiukon a vártömböt, a sziklák aljái a Dunajec hullámai mossák, másik oldalán Nedec falu fekszik. így iöriéni, hogy a vár idők folyamán a folyótól s a faluiól hol Dunajec, hol pedig Nedec nevet vett föl. Olyan jó üldögélni ott Nedec vára alatt a folyó partján, valamelyik susogó ősfenyő sudara tövében terpeszkedő mohos kövön, hol a szem majd a vár égbenyúló ormain, majd pedig a vizek szökelve törtető habjain akad meg. Ilyenkor aztán lágyan csengő, folytonosan és dallamosan csacsogó hangok zenéje üti meg fülünket. A Dunajec folyó tündérének hol huncutos vidámsággal, hol szomorkodó komolysággal csevegő hangja ez. Én halottam egyszer hangját. Elmondom hát, mit csevegett nekem . . . — Haha 1 — csilingelt a viz tündérkéiének pajzán kacagása, ilyenek vagytok ti emberek mind. Összehalmoztok aranyat s dicsőséget, azután a halál elvesz tőletek mindent. íme, az a hírneves Drugeth Vilmos is ura volt - 235 - (|