Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Torna

TTíDGPIIS)» éla, e néven a negyedik magyar király, a mohi vereség után futni kényszerüli az országot letipró tatárok elől. Abauj, Nógrád és Turóc megyéken át hagyta el kipusztult országát a szerencsétlen fejedelem, hogy Frigyes osztrák hercegnél keressen, de ne találjon menhelyet. E szomorúságos útján több főúr kisérte el őt, akik között különösen Detre lovag szorgoskodott abban, hogy királyának fölkent személyét vésztőivihartól megmentse. Már a szádelői völgy táján jártak, midőn Jászó irányából egy pár martalóc tatár bukkant fel. A király lova fáradtan botladozott előre, a főurak ijjlö^ésnyi távolban kutatták elől a terepet, csak Detre volt a király oldalán pár csatlósával. — Meneküli uram királyi — volf Detrének első szava, midőn a tatárokat meglátfa. — Eh — így a király — lovam el van nyűve, magam megúníam a szaladásf. Immár adjon hát örök hazát nekem hontalannak a tatár dárdája. — Nem úgy király 1 te életed a honé. A hont mented meg, ha magadat mented. ímhol az én piheni lovam : gyorsan, gyorsan. Mi majd végezünk a kufyafejüekkel. Rajfa, fiúk 1 Két csatlós a fűbe harapott, Detréf is szablyavágás érte karján, de a tatárok visszairamodfak Jászó felé, hogy erősítést hozzanak magukkal. Jöhettek már, mert a király Szádelő rengetegeinek barlangjaiban biztos menedékre talált. És midőn a taiárok végleges kitakarodása után - 167 - (|