Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

— Hol? Mire egy pöttöm bátran kivágja: A kisasszonyunk foga! • Falusi gyereknek csak egyféle ruhája van, a posztó^ ezt hordja, mig le nem szakad, télen, nyáron. Télen praktikus mert meleg, — ámde júniusban csak növeli a terem hőségét. Uj divatot hoztam be iskolámba. Ugyanis minden fiútanuló köteles még télen megkérni édesanyját, hogy szőjjön neki egy gyolcsinget és lobogós gyolcsgatyát. Nyáron azután kivétel nélkül minden fiú tiszta fehérbe jár iskolába. Ez a mi iskolánk „egyenruhája". Csinos, szellős, praktikus. A lányok télen 5-6 szoknyában járnak. Elrendeltem, hogy nyáron csak egy szoknyában szabad megjelenni. Egyszer mi történt? Tanitás alatt megeredt az eső, csak úgy szakadt. Megrémültem, hogy fog kinézni a fehér egyenruha? Tanitás után hazaküldtem a kislányokat, hogy ki-ki hozza el testvérének, rokonának posztóruháját, kalapját. Falun nincs esernyő, a lányok, asszonyok fejükre borítják a felső szoknyájukat és némileg igy védekeznek a vizzuhatag ellen. Az én lányaim megérkeznek, kötényükben a posztóholmival, — ők maguk csuronvizesen. — Miért nem borítottátok fejetekre a szoknyát? Kérdem idegesen. — Mert csak egy van. Ettől kezdve szabad volt nyáron is két szoknyában járni. * Virágoskertemben köröndöket készítettem. Szükségem volt kövekre. így szóltam gyerekeimhez: — No gyerekek, ha megláttok valahol egy árva követ, hozzátok el nekem. Ne sárosát. Aztán nem kell mindenütt „kidobolni", — nem szeretem a pletykákat. 86