Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

t 11 apja nem hajlandó kifizetni. A házasságba is a pénztelenségből menekül. Feleségül veszi a gazdag Orczy Zsuzsannát, azonban hamarosan elválnak, így megint pénzforrás nélkül marad. Katonának áll, majd 1736-ban ismét megnősül, ezúttal egy briinni polgárlányt vesz el. Weltzl Paulinát, de ez a házassága is gyermektelen, s válással végződő. Közben ismét katonai szolgálatai fejében kapja meg Mária Teréziától az udvari kamara tanácsosa, majd a császári-királyi kamarás címet is. Ezután felbári birtokán és Pozsonyban élt. Bacsfán van eltemetve. írod.: Keresztély Olga: Várkonyi báró A. L. élete és költészete (Kolozsvár, 1905); Gálos Rezső: Báró A. L. (Pécs, 1937). tő Ambrosovszky Mihály (Galánta, 1702. ápr. 17. — Eger, 1792. febr. 2.) : egyházi író. Nagyszombatban tanult, majd Egerben volt tanár. — F. m. : Ecclesia toto terrarum (Nagyszombat, 1735); História ducum et regum Hungáriáé synopsis (Eger, 1757). cs Ányos Pál (Nagyesztergár, 1758. dec. 28. Veszprém, 1784. szept. 5.): költő. 1765-ig, majd 1769—70-ben Komáromban tanult, ahol a szünidőben is gyakran nyaralt nagyszüleinél. 1772-ben belépett a pálos szerzetesrendbe. 1773-ban beiratkozott a nagyszombati egyetemre, ahol 1776-ban a bölcsészettudomány doktorává avatják. Nagyszombat ebben az időben egy kis pálos irodalmi körnek vált a központjává, ide tartozott Kreskay Imre, Marton László, s itt kötött barátságot Á. az egyik legjelentősebb felvilágosodott költővel, A felsőelefánti kolostor, avielyben Ányos Pál a verseit írta Arany János Barcsay Ábrahámmal, aki dragonyos kapitányként 1775-től a városban állomásozott. Az ő közvetítésével ismerkedett meg költőnk Bessenyei György és Báróczi Sándor műveivel is. 1777-ben, az egyetem átköltöztetése után, Ä. Budán folytatta tanulmányait. 1781ben helyezték át Á.-t a Nyitra melletti Felsőelefánt pálos kolostorába. Itt írta legjellegzetesebben szentimentális verseit. A vidéket zordnak, kietlennek, elszomorítónak találta. Hazafias lírájának legnevezetesebb alkotása a Kalapos király, amely életében nem jelent meg, s befejezetlenül maradt. Á.-t 1782-ben a székesfehérvári gimnáziumba helyezték tanárnak. írod.: Császár Elemér: A. P. (1912); Szerb Antal: Magyar preromantika (1929). cs Arany János (Nagyszalonta, 1817. márc. 2. — Bp., 1882. okt. 22.): a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb képviselője. A szabadságharc utáni időszakban írt művei közül a Katalin (1850) és A nagyidai cigányok (1851) története a mai Szlovákia területén játszódik le, a Toldi szerelme (1879) cselekményének egyes részei pedig Csehországhoz kapcsolódnak. A mai Szlovákia területére először 1862 nyarán került. Egy évvel előbb a Kisfaludy Társaságban bemutatta Madách Imrét, akivel szoros barátságot kötött. Madáchhoz írt levelében (1862. júl. 31.) megemlíti, hogy a nyár folyamán Szliácsra készül, szeretné, ha közben vele és Tompával is találkozhatna. Az utazásra 1862. aug. 9-én került sor. A. feleségéhez írt levelének tanúsága szerint, melyet Szliácsról keltez (1862. aug. 13.), vonattal utazott Vácig, ahová Madách kocsit küldött elébe, s még aznap megérkeztek Csesztvére, ahonnan másnap reggel Alsósztregovára kocsiztak. A. három napig volt Madách vendége, majd barátja elkísérte Szliácsra, ahol a költő egy egész hónapot töltött. Másodízben 1869 nyarán kerül A., ezúttal Karlovy Varyba, ahová ettől az időtől kezdve 1876-ig minden nyáron ellátogat. Itt írja Mottó c. kis versét (németül), a Nőmhöz címzett verstöredéket, valamint néhány levelét és némely görög drámafordítását. Lakóházán itt márvány emléktábla van. Aranynak nagy hatása volt a szlovák irodalomra is. Több művét fordították le szlovák nyelvre.