Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Cselényi László - Jelen és történelem

3/2 földig bontott kedd dél sután történt mindez elszakad ujj dörej hallott agy szakított tartózkodó sarának egy soha még csak a falu-patt legalacsonyabb szédítő alig tizenkét kilo-sakk közel-éden töltés fut-ám 3/3 kimentünk a frontra ahogy a duna ránk szakadt ahogy idehaza már vittek is végestelen-végig gyalog mi voltam én nekik anyám apám asszonyom gyermekem vesztére mert én háborúit csinálja más készül mire 3/4 hiszen átvészeltünk mi már jó egynehány történelem évszázadok szórja a szél fiainak hitét remény hiába tette házaink rabolta el predesztinált jogunkat annyit szenvedett hasonlatosan nem tudott IV - Maguk honnan jönnek? - Pozsonyban voltunk. - Hát maguk? - Nagyszombatban. Végig a töltésen, ahogy a szem ellát, ember hátán ember. Asszonyok, öregek, gyerekek. Az országúton még nem lehet megközelíteni Komáromot egyetlen út a Zsitva-töltés, Vág-töltés, jó tizenöt kilométernyi szakasz. Néhányuknak, főként a fiatal lányoknak szerencséje is akad egy-egy katonai dzsipen, de a többség gyalogosan igyekszik az otthona felé. Előttünk egy pici öregasszony. - Hogy érezte magát a városban? - Hát ahogy az egér az egérfogóban. Gondolja el: úgy hagytam ott mindent, ahogy a Duna ránk szakadt. Az uram Ostraván, a fiam a gyárban, két lányom az iskolában. Két hétig nem tudtam felőlük semmit. Azután jött tőlünk egy ember az asszonyához. Hát ő meg azzal kezdi: Mari néni, hallja, nincsen már ott semmi. Egyenlő a falunk a föld színével. Víz alatt a maga háza is. 330