Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

tápot adni [a] Csehszlovákia elleni uszításra. Csehszlovákia jelenlegi nemzetiségi politikájával a magyar demokratikus erők fejlődését gátolja, átütőerejét gyöngíti, a soviniszta, irredenta erők malmára hajtja a vizet, valamint a Csehszlovákia gyors gazdasági, szociális fejlődését ellenző

1 külföldi reakciónak a kegyelmére kárhoztatja a magyar demokráciát. Meggyőződésünk, hogy a magyar nép csak szomszédainak barátsága és biztonsága révén biztosíthatja a maga demokratikus fejlődésének előfeltételeit, hogy a demokratikus erők csak a demokrácia fejlődésében előrehaladottabb szomszéd népek segítségével győzhetik le a 25 éves Horthy- és Szálasi-féle reakciós, fasiszta, soviniszta, irredenta eszmeáramlatok maradványait. Tiltakozunk a dél-szlovákiai magyar nép erőszakos és mindennemű einemzetlenítése ellen. „Az elnemzetlenítés antidemokratikus törekvéseiért a szlovák nemzet, amely maga is végigélte a nemzetiségi elnyomás keserű tapasztalatait, nem vállalhatja a felelőséget" - mondotta Široký, [mai] csehszlovák kormányelnök-helyettes a kommunista pártnak 1937ben Besztercebányán megtartott [gyűlésén mondott] beszédében. Követeljük, hogy szüntessék be a dél-szlovákiai magyar nép ki- és áttelepítését. A párizsi békekonferencián elfogadott határozat alapján tárgyalja meg a két kormány a vitás kérdéseket. A leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a csehszlovák kormány egyoldalú, erőszakos intézkedésekkel befejezett tényeket teremtsen, amelyekkel az egész magyar nép, de az összes szabadságszerető nép rosszallását váltja ki. Csak a kétoldalú, önkéntes népcsere hozhatja meg mindkét demokratikus államnak a szükséges és egyedül helyes, mind a két részre elfogadható megoldást. DélSzlovákia magyar dolgozó népe mellett Szlovákia összes magyar nemzetiségű polgára jogfosztott, és ki van szolgáltatva a hatéves szlovák Tiso-féle soviniszta, fasiszta ideológiától megittasodott reakciósok kénye-kedvének. A szlovákiai magyar, csak azért, mert magyar munkás vagy paraszt, Csehszlovákiában meg van alázva, és nincs pártfogója, sem védelmezője. A leghatározottabban elítéljük azt, hogy becsületes munkájukat végző, becsületes magyar embereket erőszakkal hurcoljanak el és fosszanak meg nehéz, [évtizedes véres verejtékkel szerzett munkájuk]

2 javaitól. Tiltakozunk az ellen, hogy elüldözzék őket évszázados otthonukból azzal a céllal, hogy soha többé vissza ne térhessenek és elvesszenek a magyar nemzet számára. Magyar népünkkel és nemzetünkkel szemben történelmi kötelesség hárult ránk. Nem hagyjuk - szemet hunyva - cserben népünket, melynek mi, munkások és parasztok is hűséges fiai vagyunk, és akarunk maradni. Némaságra kárhoztatásunkat nem bírjuk tovább! Szocialisták vagyunk és a népek baráti szövetségének hívei és szószólói. Mi ezt akkor is hirdettük, amikor börtön és akasztófajárt ezért. Mi, szlovákiai magyar antifasiszták, a cseh és szlovák nép őszinte barátai, akik a demokráciát valljuk, bízunk abban, hogy kölcsönös jóindulattal, és bizalommal meg tudjuk találni az ősi lakóhely meghagyása mellett együttélésünk lehetőségeit. 160