A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Kulturális élet - Kulturális szervezkedés és annak akadályai

50 ját és Pestalozzi műveit sem engedték a magyar ifjúság kezébe. Csonkamagyarországi neves írók, tudósok és színészek előadásait gyakran betiltották. A felvidéki magyarságnak az erdélyi és délvidéki magyarsággal való szellemi érintkezését is megakadályozták. Mindezek az intézkedések a csonkamagyarországi egyetemek és főiskolák látogatását megbénító rendeletekkel együtt valóságos szellemi határzárt, kulturális kínai falat emeltek a felvidéki magyarok és az anyaországban, valamint a másik két utódállamban élő fajtestvéreik között. Benes rendszere e tekintetben is feltűnően hasonlított a Metternich rendszeréhez, amely szintén rendőri intézkedésekkel próbálta megakadályozni a nemzeti mozgalmak terjedését. Ezért is kellett megbuknia. A csehszlovák kormányzat azonban a felvidéki magyarságnak az állam határain belül kifejtett nemzeti kulturális működését is akadályozta, illetőleg nem támogatta. A magyar egyesületek egész sorának feloszlatásáról, valamint az országos jellegű közművelődési szervezetek megalakulása elé gördített akadályokról már beszámoltunk. Nagy kerékkötője volt a felvidéki magyarság kulturális fejlődésének úgy a hivatásos, mint a műkedvelői színészet béklyóbaszorítása is. A csehszlovák törvények ellenére nem engedték meg a hivatásos magyar színészeknek, hogy Nyitrán, Besztercebányán, Iglón, Lőcsén, Eperjesen és általában azokban a városokban, ahol a magyarság a csehszlovák népszámlálás szerint nem érte el a lakosság 20%-át, de ahol az értelmiség jelentős része tüzesen magyar, előadásokat tarthassanak. Ugyanakkor azonban semmi kifogásuk nem volt az ellen, hogy e városokban jiddis, vagy akár kínai nyelven játszhassanak. Pozsonyban és Kassán úgy osztották be a színi szezont, hogy a magyar színészek évenként csak hat hétig játszhattak, mégpedig csak a nyári hónapokban, amikor a közönség tudvalevően nem szokott színházba járni. A magyar műkedvelői elő-