A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Szociális viszonyok

116 sokban, így a verebélyiben, jóval magasabb: 173 volt, a rimaszombatiban 181, a párkányiban 145, a dunaszerdahelyiben 156, az érsekújváriban 143, a komáromiban 147, a királyhelmeciben 161, az ógyallaiban pedig éppenséggel 169. Amíg a cseheknek és szlovákoknak 6, a németeknek és a ruszinoknak pedig 1 — 1 bábaképzőintézetük volt, addig a magyarsag az államfordulat óta hiába kérte és követelte ennek a legkezdetlegesebb egészségügyi-kulturális intézménynek a felállítását. így aztán igen nagy volt a magyar nyelvterületen a szülésznőhiány. A járási ifjúság-gondozók, a „Masaryk Tuberkulózis Ellenes Liga", valamint a Csehszlovák Vöröskereszt a magyar nyelvterületen magyar nemzetiségű, sőt magyarul tudó csehszlovák ápolónők híján a legnagyobb nehézségekkel küzdöttek, jóllehet mindezek az intézmények jól fizetett alkalmazottakkal dolgoztak, de a magyar lányok a cseh körök elzárkózása miatt nem nevelődhettek ezekre a szociális hivatásokra. A gyermekgondozás hiányait a Jaross Andorné köré tömörült magyar anyák iparkodtak leküzdeni a csecsemőgondozók hálózatának társadalmi eszközökkel való kiépítésével. Szólnunk kell még néhány szót a magyar diákszociális ügyekről. Míg a szlovákok állampénzen palotaszerű diákinternátusokat emelhettek, amelyek közül elegendőnek tartjuk megemlíteni a pozsonyi Svorad-otthont, addig a magyar diákság diákszociális állami támogatásban a legutóbbi években kapott minimális összegtől eltekintve nem részesült. így a magyar társadalomra hárult, hogy ezt a feladatot megoldja. A magyar hírlapok felszólításaira összegyűlt pénzből épült meg a kassai, érsekújvári, komáromi és beregszászi magyar internátus. Szövetkezeti alapon létesült a pozsonyi magyar tanítók háza. Alapítványokban sem volt hiány e téren. Palkovich, gutái esperesplébános, akit a csehek 1925-ben kiutasítottak, több százezer koronányi összeget adomá-