Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

SZÉKELY MOLNÁR IMRE Lássuk hát, kik voltak azok a «brigantik» (így nevezte a cseh rádió a Rongyos Gárdát), akik a cseh katonai erények legnagyobb dicsőségére végig tudtak gázolni rajtuk és át tudtak törni Lengyelországba. Ugyanaz a teljesítmény ez olvasó, mintha mondjuk egy csehbarát csoport most Beregszász környékén a magyar határon összeverődne és fegyverrel a kezében honvédségünkkel harcolva Debrecen alatt átvágná magát román területre. Űgy-e, hogy mily őrültségnek hat ez a feltevés még csak feltevésnek is. Nos hát ezt az őrültséget, ezt a fantasztikus álmot — ugyan fordítva — de valóra váltotta a Rongyos Gárda. Akadtak emberek, akik leszámoltak az életükkel. Akadtak, akik vállalták a lehetetlent, az embertelen hajszát; ha leszakad lábadról a cipő, mezítláb mész, ha rongyaidat letépi testedről az erdő, megfagysz a hidegben, ha elfogy a kevés élelmed, csak életed kockáztatásával tudsz szerezni, étlenszomjan örökké menetelsz és cipeled hegynek föl, hegynek le, erdőn és mocsáron át a legalább 32 kilót nyomó, legféltettebb kincsed, a fegyvert és lőszeredet, mert, jaj, mi lesz veled, ha idő előtt elfogy. Menetelsz úttalan utakon, gépesített, ezerszeres túlerő tart rád hajtóvadászatot, harcolsz a tankok ellen, s ha megsebesülsz, még jó, ha eivérzel, mert a fogságban legtöbbször a kínhalál vár reád. És mindezt vállalta a Rongyos. . . A két Kassakíirthy-testvér: Pál és Károly indult el legelőször 15 főből álló felkelő csapatával a Felvidékre. Október 6-a volt... Az aradi vértanuk ünnepe ... a kis csapat Nagymuzsaly felé tartott, amerre kétszáz és egynéhány éve a Fejedelem híres talpasai meneteltek. Útközben cseh betonvonalak mellett húznak el, de a cseh katonaság úgy látszik csak a magyar határ felé figyel. Van ebben valami hátborzongató komikum, hogy bár fényesen holdvilágos az éjszaka, nem veszik észre Kassakürthyék kis csapatát. Borsova község alatt, a Szépasszony domb vizesárkaiban pihennek meg először. A falu magyarjai leírhatatlan lelkesedéssel szereznek tudomást megjelenésükről és vetélkedve látják el őket élelmiszerrel. Útjukban mindenhol röpcédulákat szórnak és viszik az üzenetet: — Ne féljetek! Várjatok! Jövünk! A csehek valóságos hajtóvadászatot rendeztek ellenük. Október 9-ikén Dunkowicza alá érkeznek. A parancs szerint itt már aktív akcióba léphetett a Rongyos. No, nem is szerénykedtek a mozgási szabadsággal. Mindjárt Dunkowicza mellett az út kereszteződésénél híd van, amelyet cseh katonaság őrzött. Ott büszkélkedett a kényelmes őrház is. Korahajnali az idő. A két fegyveres cseh hídőr fázósan gombolja be katonalcabátját a nyirkos, csípős hajnalon. Tehát most volt az őrségváltás ... 426