Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Forgách Géza: Petrogalli Oszkár

FORGÁCH GÉZA édesapa is, akii a függetlenségi párt iránti hűsége miatt annak idején Aradról Trencsénbe helyezték át. A trencséni gimnázium jeles érettségi bizonyítványával Petrogalli Oszkár 1895-ben a budapesti egyetem jogi fakultására kerül fel. Vizsgáit kitüntetéssel teszi le. 1897- és 98-ban tüzérönkéntes Pozsonyban és Kassán. 1902-ben már leteszi az ügyvédi vizsgát. Előzetesen Polónyi Dezső budapesti ügyvédi irodájában jelöltösködik. Már jogászkorában résztvesz a politikai mozgalmakban mint a függetlenségi és negyvennyolcas párt odaadó, lelkes híve. A függetlenségi eszmék iránti rajongását édesatyjától örökölte. A Fejér ­váry darabonlkormány bukása után, mint egész fiatal ügyvéd, megalapítja Besztercebányán a függetlenségi pártot s ugyanezen évben, 1906-ban, Besz­tercebánya polgársága egyhangúlag, ellenjelölt nélkül, nagy lelkesedéssel megválasztja országgyűlési képviselőnek. A parlamentben feltűnik a kérdések lényegére rámutató, tárgyilagos felszólalásaival s rövidesen minden fontosabb képviselőházi bizottságba bekerül. Egy-két év múlva már a legbefolyásosabb és legtekintélyesebb tör­vényhozók közé tartozik. Összeköttetéseit azonban soha a legcsekélyebb vagyoni vagy más természetű egyéni előny szerzésére nem használja ki. Minden befolyását városa érdekében gyümölcsözteti s választópolgárainak valósággal ingyenes fiskálisa. így természetes, hogy Besztercebányán élete végéig a legnagyobb közszeretetnek és határtalan megbecsülésnek örvendett. Különösen az iparos-polgárság rajongott érte s a vidék szlovák lakossága is vezérének tekintette. A függetlenségi párt kettészakadásakor megmaradt Kossuth Ferenc csoportjában. Egy pillanatig sem volt híve a Justh-féle túlzó irányzatnak. Megalkuvást nem ismerő, gerinces függetlenségi politikus volt, emellett azonban a bölcs önmérséklet és megfontoltság jellemezte pályafutását. 1910-ben a Tisza-féle választásoknál a kormánypárt ellenjelöltként Serényi Béla gróf földmívelésügyi minisztert lépteti fel vele szemben. Serényi érdekében maga Tisza István jön Besztercebányára, míg Petrogalli érdeké­ben Apponyi Albert tartózkodik napokig a Garam-menti metropolisban. A kormánypártnak csak hihetetlen erőfeszítések árán sikerül néhány szava­zattöbbséggel elhódítani Petrogalli mandátumát. A bukás után Apponyi Albert a következőket írja Petrogallihoz intézett levelében: «Azon vesztesé­gek között, amelyek pártunkat a választásoknál érték, egyike a legfájdalma­sabbaknak az, hogy Te kimaradtál». A világháború kitörésekor mint tartalékos hadnagy nyomban be­vonult a komáromi lovastüzérekhez. Bár idősebb évfolyamhoz tartozott, egyik tiszttársa helyett — akit családi gyász ért — önként kiment 1915-ben az orosz harctérre. Rövidesen főhadnagy és megkapja a Signum Laudist. Egy év múlva súlyos betegen kerül haza. 216

Next

/
Oldalképek
Tartalom