Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A kárpátaljai rutén nép

A kárpátaljai rutén nép. A kárpátaljai rutének a keleti szlávok ki so r osz-uk rá n csoportjához tartoznak s főleg a XIII—XIV. században a mai kiewi, poltavai, csernigovi kormányzóságok területéről szétszéledve, nem mint egységes Inemzet, hanem a kenézeknek, soltészoknak nevezett vállalkozók révén, mint jobbágyok kerültek a kárpátaljai földesurakhoz és idők folyamán az Északkeleti-Kárpátok vonalában, a Dukla-hágótól a Tisza forrásvidékéig terjedő területet népesítették be. Az itt élő lakosságot táj szerint két főcsoportra osztják: verhovi na i akr a, vagyis hegyvidékiekre és d o í i s n y á k o k r a, síkföldiekre. Ennél a beosztásnál azonban jobb az, mely a származási, nyelvjárási, etnográfiái szempontokat veszi figyelembe. E szerint 4—5 csoportot különböztetünk meg. És pedig: Máramíaros megye északkeleti csücskétől a Visónak a Tiszába való omlóséig laknak a huculok. Az északnyugati részeken, a Tarac völgyében Gányáig, a Talabor völgyében Kövesligetig, a Nagyág völgyében Alsóbisztráig éinek a bojkák. A bojkák csoportja átterjed a szomszéd beregi, ung i Ve r h o vi n ára is és ott a Labore, Ung és ezek mellékvizeinek völgyeiben, Ungmegye északnyugati sarkáig terjedő területen laknak. A Tisza vonalán Terebestől Husztig, Dolha vidékéig, élnek a b'lyachok, kik a zemplén és sárosmegyei J e m ár kokkal s a bereg megyei dics k á kk a I tartanak közeli roonságot. Testi sajátságaikra nézve a huculok középtermetüek, a blyachák és lemákok sugárnövésüek. A huculok barnák, gömbölyded arcúak, olajbarna bőrűek, a többiek szőkék, csontos, szögletes feialkatúak. Mindezek azonban csak külsőségek. Ezeknél sokkal több figyelmet érdemel a rutén ember belső arca: szellemi élete, lelkisége. »Egész életfölfogásából — mondja Pataky Mária d'r. a magyarruténszervezetek kulturális osztályának ügyvezetője, a ruténekről írt jellemzésében — 'megállapítható, hogy a rutén nem a külsőségek embere; befelé fordított szeme van. Az ő számára ez az egész élet, ami körülötte nyüzsög: a tengerszemekbén fickándozó pirospettyü pisztrángok, a mélyzöld havasi pázsitban meghúzódó szemérmes páfrányok, Olena és Jurku szívszakgató szerelme, mély, titokzatos erőket gomolygatnak. Valóban titokzatos hatalom is az Élet és a rutén érzi, hogy az ő sorsa és minden teremtmény sorsa egy világ— 557 — 35