Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Történelmi vonatkozások a Kárpátalján

zott határozatukban ekkor mondották ki a cseh államhoz való csatlakozásukat. Ez a határozat az Ígéreteknek hivő-, autonómiára vágyó rutén nép szabadsága helyett, annak két évtizedig tartó súlyos politikai és gazdasági elnyomását eredményezte. Erről a kesjerves húsz évről, a sorscsapások kálvária útját járó rutén nép egyik leghivatottabb vezére: dr. Fenczik István volt rutén miniszter, e fejezet bevezető részében emlékezik meg. Dolgozatának történelmi patinát ad az a tény, hogy amiket ezekben a sorokban elmond; azokat az eseményeket maga is átélte. Kifejlődésüknek részese. Sok esetben létrehozója, irányítója. Fanatikus és fáradhatatlan harcosa a rutén nép önállósági törekvéseinek. De Fenczik dolgozatának különös értéket ad az a körülmény, is, hogy az abban foglaltakat 1939 rnárc. 8.-án, mint a magyar országgyűlés tagja, elmondotta a képviselőházban is, így az, mint a rutén nép vezérének hivatalos jellegű megnyilatkozása, egyik dokumentuma annak a fáradságot nem ismerő, kitartó, minden eszközt ennek szolgálatába állító küzdelemnek, mely végne is Kárpátalja népének felszabadulásához vezetett. Amidőn ezt a dolgozatot különösen ajánljuk olvasóink figyelmébe, könyvünk szigorúan megszabott keretéhez alkalmazkodva, a közelmúlt idők eseményeinek egymásra torlódásából a napi krónikás modorában megkíséreljük kiemelni a vonatkozó történéseket és ezzel vázlatát adni annak a heroikus akarásnak, mely megindulásának első pillanatától kezdve, a rutén nép szabadságának-, Szent István birodalmába való visszatérésének s így politikai és gazdasági életlehetőségének egyedüli biztosítását célozta. 1938 tavaszán, a világcsalással összetákolt Csehszlovákia eresztékei recsegtek, ropogtak. Hitler és Mussolini május 3-iki római találkozása már előrevetette a végzetszerűen bekövetkező világeseménynek: a konglomerát cseh áífam szétesésének, megsemmisülésének sötét árnyékát, mikor ki tudja hányadízben, hányadik eredményteén kísérfet után 1938 június 28.-án, a rutén autonóm-párt vezetői, Hodzsa cseh miniszterelnökhöz intézett memorandumokban Kárpátalja részére önkormányzatot követeltek s mert mozgalmuknak mi eredménye sem lett, az autonomista blokk küldöttsége szept. 1-én B ró d'i András képviselő és az amerikai rutén szervezetek szövetségének főtitkára, Geru n s k y vezetésével, 3 pontban terjesztették követeléseiket a cseh minisztereínök elé: 1. Haladéktalanul meg kei! adni a Ruténtölcí önkormányzatát. 2. Sürgősen ki keit írni a ruténföldi tartománygyűfésl választásokat. 3. Biztosítékot kell nyújtani arra, hogy az összes íoníosabb közigazgatási tisztviselői állásokat őslakókkal töltik be. Ujabb eredménytelenség. Ujabb, idegölő, szívós, fáradságot nem ismerő harc a kulisszák előtt és mögött. A nagyhatalmak müncheni döntése-, a szudéta-német területek felszabadulása-, Lengyelország váratlan föllépése és térfoglalása-, újabb lépésre indította az autonóm blokkot is, mely most már fokozott eréllyel követelte a saintgermaini békediktátum 10—13. §-ainak végrehajtását: Szepes-, Sáro s -, Zemplén-, U n g -, B e r e g -, U g o c s a - és Már am a r o S megyék ruténlakta terű I et e in e k azonnali átadását. A rutén követelések jogossága harcvonalba állította a lengyel — 544 -