Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék vízrendszere,fürdő és üdülőtelepei

A Felvidék vízrendszere, fürdő és üdülőtelepei. A Felvidék Keleteurópa egyik legvízdúsabb területe. Minden részét a folyók, patakok, csermelyek, források, erek' nagy sokasága háflózza be. Folyásaik főirányát a terület geoíogiai alakulatai, szabják' meg. Minthogy pedig a Kárpáltok lánca s az ahhoz csatlakozó belső hegységek az alföldi medence felé lejtenek s fővölgyeik egy központi| magból kiindulólag sugarasan nyílnak északnyugat, északdél és északkeleti főirányban, természetes, hogy vizei is ezeket az irányokat követve sietnek a tálszerüen besüppedt medenqe félé. Ha egy pillantást vetünk a Felvidék vízrajzi térképére, szemünkbe ötlik, hogy csaknem a terület közepén, mint az Alacsony-Tátra legkeletibb tagja, egy hatalmas, több kilóméter alapkerületü, főcsúcsában 1943 méterre emelkedő hegycsoport terpeszkedik: a Királyhegy {Kralova-Hofa) mely két, egymástól élesen megkülönböztethető vidékre osztja a terület vizeit, egyfelől a Duna-, másfelől a Tisza vízvidékére, E két hatalmas vízvidék keretén belül, ismét apróbb vízegységer ket különböztetünk meg, nevezetesen a Kiráíyhegytől nyugatra a M o rva. Vág, N y i t r a, Garam, Ipoly-, keletre pedig a Tisza vízkörnyékét. E kettőn kivül mint érdekes vízrajzi jelenséget, Szepes és Sáros megyék északi részén találjuk a Dunajec és Poprád vízkötrnyékét. E folyók ugyanis nem dél, hanem észak felé veszik útjaik főirányát és egymáshoz viszonylag igen közel, hatalmas szurdókvöígyeket alkotva, törik át a Kárpátok láncát, hogy a Visztulába ömölve, a Kefeti-Tenqer vízrendszeréhez tartozzanak. A Felvidéken is főleg turisztikai és pikturális szempontból foglalkozunk a terület vizeivel. A természetjáró, szépetkereső szemével járjuk be vidékeiket: keskenyebb, vagy szélesebb völgyeiket, szorosaikat, szurdokaikat, hogy szelídén csörgedező-, hangosan csobogó-, dübörgő zajjal rohanó patakjainak festői részleteiben gyönyörködhessünk. — 44 — 2