Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

régi, följegyzésekből és emléknyomokból, nevezetesen a Duna balpartján a római-korbeli Aquincummal (Óbuda), Salvával, (Esztergom) Castra ad

1 Herculemmel, (Pilismarót) Brigetióval, (öszöny) Arraibónával, (Győr) Camuntummal, (Petronell) szemben épült castellumokat, quadriburgumokat ismerünk', melyek bélyeges téglái különösen Szobnál és Pusztaszántónál gyakran kerülnek ki az említett helyek talajából. Az árpádházbeli királyok korából mintegy kétszáz éven át, kővárról nem hallunk. De annál inkább közvetlenül a tatárjárás utáni időkből, mikor főuraink az átküzd'ött veszedelemből jazt a tanulságot vonták le, hogy az ellenséges támadások ellen, csak a magasra épített, nehezen megközelíthető kővárak nyújthatnak biztos védelmet. Ekkor tört ki az úgynevezett várépítési láz, mikoris nemcsak a hatalmasok, hanem a kisnemesség is iparkodott anyagi viszonyaihoz képest egyegy biztos várat, vagy váracsot építeni. Ez a lázas igyekezet viszonylag rövid idő alatt, völgyszorosaink szélére, hegycsúcsainkra, csupasz bércek tetejére, a várak' százait emelte, gondosan kiválasztván mindenütt a legkevésbbé megtámadható és legkönnyebben védelmezhető pontokat. Mint mindenütt, a Felvidéken is, az építtető különös céljai sze-rint épültek ezek a várak. Voltak, melyek kizjárólag a védelemre rendezkedtek be. Ezek rengeteg erdőségekbe rejtőzködtek vagy megközelíthetetlen kőszálakra épültek, mint például M u rány, Orosz Ián kő, L e d n i c, H r i c s ó, Cserép, Árva, D et re kő, Ljetava, Szulyó. Voltak, melyek a szélesebb folyóvölgyek szélén, a középkori kereskedelmi útvonalak mentén helyezkedtek el, mint például a híres vágvölgyi várak: Csejthe, Temetvény, Beckó, Trencsén, Pod'hrágy, B u dat i n és a szomszédos lengyelországi útvonal fmentén L i ka va, Árva. Viszont egyesek, különösen a későbbi időkben, valóságos kéjlakokká alakultak át, mint Vöröskő, Nagyváros, Késmárk, B itt se, Csáb rág, Hollókő, Zólyom. Egyes várbirtokosok, kiknek főleg a felvidéki átmenő utak mentén voltak birtokai, erős bástyákkal, őrtornyokkal, előváracsokkal ellátott váraikat, rettegett rabIófészkekko alakították át és csőcselék zsoldos-hadaikkal laz utakat elállva, kirabolták, leöldösték a'jövőmenő, erőszakuknak ellenálló kalmárokat. Ilyenek voltak : a Csákok, Stiborok korában Beckó, ľ rein c síén, a Podmanickyak uralma idejeben V á g-B e s z t e r c e; a Balassák és Jakusichok alatt Kékkő, Oroszlán kő. A Vág sztrecséni szorosában Óvár és Sztrecsén. Túrócban Z n i ó, Szep°sben L ubi ó, Sárosban Kap i és Tarkő. Hazánk északkeleti részében: Ungvár, N e viek e, Munkács, Kank ó, Huszt. A felvidéki várak is, mint hazánkban lés Európában mindenütt, ß XIV—XVI. században élték világkorukat. A XIV—XVI. században egyes vidékek hatalmaskodó, királyokkal újjathúzó oligarkáinak voltak biztos támpontjai, mint például Trencsén, Kékkő, M u rán y, L i k a va, de jelentőségükben a törökvilág s az azt követő nemzeti mozg'almák idején emelkedtek legmagasabbra, mikoris egy-egy vár elfoglalása, egész vidékek birtoklását vonta maga után. Részben a lövőfegyverek tökéletesedése, részben a kultúra fejlődésével együttjáró kényelmi szempontok, szükség- és cfívatmulttá tette e várakat. Négyszázados életidejük betelt. Birtokosai lassan-r — 203 — 10