Bányai Pál: Felsőgaram

hittek benne sokan. Az egyik hegyi szlovák faluban, amikor kidobolta a kisbíró, fejüket csóválták kételkedve a munkanélküliek. „Már hogy lehet az igaz, amikor oly sokáig nem volt munka. Biztos bolondját járatja velünk, a fene a jó dolgát!" — mondták. Mégis megindultak a munkanélküliek a vasutépítkezés helye felé. Losoncról, ahol sok gyár kéménye meredt komoran füsttelenül az égnek, Apátfalváról, Gácsról, ahol fogatlan öregasszonyokként sírtak ia szövőgépek, Korlátiról, ahol megpenészedtek a kövek a bazaltkőbányában, Zólyomból, ahol patkányok tanyáztak az edénygyár meg siket ült termeiben, Besztercebányáról, aliol hallgatott a gyufa-, posztó-, bútorgyár, ahol hallgattak a fűrészek, a Zólyombrézó környéki falvakból, az egész Felsőgaram-völgyéből. Mintha kiöntött volna medréből a sárga Garam, visszafelé folynék jaz országúton, olyan ha

1 a'

mas volt ez az emberáradás. Az aranymezők felé vándorolhattak valamikor így az emberek. Aranyásókhoz voltak hasonlatosak a munkanélküliek, hajszájukban az új !kor aranya, a munka után. Aztán megindult a munka. Ezer, kétezer, háromezer munkás dolgozott. Szlovákok, morvák, csehek, magyarok, németjeik, ds megfértek egymással, nem veszejtette őket össze Bábel tornyának testvérgyilkos haragja. B,arakokban laktak, parasztok házaiban, maguk főztek magúiknak, magúid mostak magukra. Néha nevettek, néha ordítottak, kezükben ilyenkor kés villant, néha szerelmesen sóhajtottak valamelyik falusi leány fülébe a baroko k, házak 48