Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Tájak és távlatok - Moszkvai levél

MOSZKVAI LEVÉL Tatjána írt. A levelet fekete galamb hozta. Nagy ködök zárták el útját minden más postának. Fekete galamb. A szárnya fényt ezüstözött a tompa éjszakába zárt tetők felett. (Jégcsipke fedte a szótlan, álmos fákat; estélyi ruhát öltött az egész park — csalódtak: köd volt. Az estély elmaradt. Kutyák csaholtak.) Ködöt lehelt a kert, a ház, a hold, a föld. De hát ki tudhatta mindezt előre? Tatjána írt. Eljön az esküvőre, mi mást tehetne? Ha már a szíve úgyis összetört, ki mást szeretne? Kár. A levelének fahéjillata volt. És levenduláé is — talán a tenyerétől. Lenszkij — enyhén becsípve — egy régi dalt dúdolt; a kapitány lányával jött a Térről, karonfogva, de rá sem hederített; szegény lány, hiába utazott batáron, lóháton, trojkán, kutyaszánon, tíz napon át, egy önfeledt, bódító táncra vágyva, Lenszkij fütyült a bálra és a lányra, s időnként cifra áldást kerekített bizonyos Anyégin fejére. Lermontovot eközben a Téren látták. Keményen faggatott egy aranyzsinóros gárdahadnagyot a Pikovaja Dáma rejtekéről. 73