Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A hegyek kincse

Ä hegyek kincse. A Nyitra első útja kies hegyifalvak földjére vezet Otí húzódnak meg a forrásvidék bércei alatt-elszórtan az első városig, Németprónáig. Mindmegannyi egykori bá­nyatelep, ahol zengett a bányásznóta és csengett a kala­pács, mert egykor legendás kincset rejtettek a prónal he­gyek: fénylő aranyat Csávojon még ma is tartja magát a régi mondás; ha követ hajítasz a tehén után, többet ér a kő, mint az egész tehén. Már a kvádok bányászgatták a híres aranyat-s a hegyek kincse vonzott ide századok multán egy másik szorgos népet: a németséget írtványokon (Hau) telepedtek meg, s robotjuk (Zeche) az aranymezők s a többi természeti kincs feltárásában állott. Krickerhäu (Handlova) a telepen túl alapítója nevét is őrzi, Schmieds­häu (Tuzsina) a bányakovácsok foglalkozási ágát őrzi, — Meisel a kőfejtők emlékét, Cach a „Zeche" nevét őrzi — Fundstollen vagy Funck (Chvojnica) — a bányász­aknákat. Az aknákat már rég besodorta az idők szele, némák az egykori bányászfalvak — s az arany is eltűnt a prónai hegyek színéről, mintha visszaszívta volna ma­gába a természet, mintha a hegyek szelleme őrizné vala­hol a föld mélyében, hogy soha többé ne kerüljön emberi szem elé. De tényleg a föld szíve őrzi a prónai hegyek kincsét? A választ rá egy monda adja meg, melyet ezer­egyéjszakás szépségben máig is megőrzött a nép szája... Németpróna határában erdős hegy emelkedik. Nem afféle égbetörő csúcs mint a Klak vagy a Revan, hisz a forrást koszorúzó hegylánc a folyóvölgy felé fokozatosan alacsonyodik — inkább afféle szelíd hegy, melynek olda­lán kövér füvet takar a hegyi legelő. Nem csoda tehát, hogy a közvetlenül szomszédos falvak, mint Meisel, Kispróna vagy Jaszenó a Vysehradra — mert így hijják a hegyet — küldték ki juhaikkal a pásztorfiúkat s hogy a Vysehradon pajkos gyermekhad vert víg tanyát — 10 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom