Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Földes Sándor

FÖLDES SÁNDOR Forbáth Imre mellett két világháború közötti líránk legjelentősebb avantgardista, expresszionista költője. Modernista, szocialista szabad versei absztraktabbak, nehezebben érthetőek, mint Forbáthéi, s talán ez a fő oka annak, hogy máig sem jelent meg költészetéről egyetlen elemző tanulmány sem, s lírája a mai olvasóközönség előtt csaknem teljesen ismeretlen. Temesvárt született 1895-ben, meghalt Budapesten, 1968-ban. Magyarországon filozófiát és jogot tanult, de tanulmányai befejezését megakadályozta az első világháború. Orosz fogságba esett, fogolyként bejárta Mongóliát, Mandzsúriát, részt vett az 1918—19-es magyarországi forradalomban, s ennek bukása után Csehszlovákiába jött, Komáromban telepedett le. Verseskötetei: Emberország (Komárom, 1922), Tömeg (Komárom, 1923), Némák indulója (Pozsony, 1935); elbeszélései: Én öltelek meg? (Komárom, 1926), egyfelvonásosai: Új játékok, új színpadra (Komárom, 1926) címmel jelentek meg. A húszas évek elején a bécsi magyar avantgardisták folyóirataiban közölte költeményeit. A világháború és a forradalmak hatását tükröző költészetével elsősorban politikai, forradalmi célokat szolgált. Egyéni dicsőségre, még íróira sem tartok számot, életem teljes egészében harc a megalázottakért és elnyomottakért —• írja versei elé, Sziklay Ferenc 1926-ban kiadott lírai antológiájában. Első költeményein Ady szimbolizmusának, majd Kassák expresszionizmusának-aktivizmusának hatása látszik. Szocialista eszméket, forradalmi humanizmust hirdető költeményeit Fábry Zoltán a húszas években az „emberirodalom" termékeinek nevezte. Példaként idézzünk az Emberország című kötet Előhangjából: 59