Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - A munkásirodalom kezdetei - Háber Zoltán - Dömötör Teréz

A MUNKÁS IRODALOM KEZDETEI A kommunista és szocialista lapok hasábjain a két világháború között nálunk a harcos proletárkultúra elméletét propagálták (Fábry Zoltán, Balogh Edgár), s néhány munkás- és parasztlevelezőt íróvá akartak nevelni. így született meg az ún. dokumentumirodalom, amelynek legjelentősebb képviselői a munkások közül főként Háber Zoltán, Dömötör Teréz, Szabó Béla, a paraszti származásúak közül pedig Sellyei József, Morvay Gyula. A munkáslevelezők többsége később sem vált íróvá, s megjelent írásaik egy része nem teljesen önálló munka, hanem a szerkesztő írók öntötték irodalmi formába. A szlovákiai magyar munkásírók közül a legtehetségesebbek egyike HÁBER ZOLTÁN (1905 — 1943) lévai szabósegéd, a munkásszínjátszás egyik irányítója, a második világháború idején a fasizmus áldozataként pusztult el. Tanulmányokat, riportokat, kisebb drámai alkotásokat írt a kommunista lapokba és folyóiratokba, barátaival együtt Léván Szikra néven ifjúsági kultúrcsoportot szervezett. A Korunkban és Az Útban elméleti értekezéseket is közölt a proletár színjátszás kérdéseiről. Klasszikus magyar költői elbeszéléseket dramatizált, melyeket azután szabadtéri színpadon, nagy tömegjelenetek beiktatásával adatott elő. így játszották például a Háry Jánost és a János vitézt Léván, a Toldit pedig Tornócon, 1938 szeptemberében, a szlovákiai magyar dolgozók hatalmas antifasiszta manifesztációja alkalmából. A harmincas évek elején tűnt fel a Korunkban, majd a szlovákiai munkáslapokban DÖMÖTÖR TERÉZ (1904) somorjai munkásíró, akinek első írásait Prohászka István csehszlovákiai magyar festő segítette megfogalmazni. Meglepően őszinte, naturalista motívumokat is tartalmazó dokumentumírásai igazi, ösztönös 254