Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Egri Viktor

EGRI VIKTOR Nagyszombatban született 1898-ban; huszonhat éves korában mutatkozott be első irodalmi művével, a Rácsablakos ház című regényével. Már az első köztársaság idején az egyik legtehetségesebb szlovákiai magyar prózaírónak számított. Döntő élményt jelentett számára az első világháború, innen ered regényeinek és elbeszéléseinek antimilitarizmusa. Első novellás kötete, a Pierre találkozása 1925-ben Berlinben jelent meg, a VoggenreiterVerlag magyar osztályának kiadásában. Itt közölt novelláit polgári humanizmus, a háború szülte dekadencia, a realizmusnak és a misztikának a keveredése jellemzi. Korán jelentkezik műveiben a szociális kérdés iránti fogékonyság is. Első regényeitől és novelláitól egyenes fejlődési út vezet már kiforrott, rendkívül színes regényének, a Fölkél a wapnak megírásáig, mely a felszabadulás után átdolgozva Márton elindul címen is megjelent. Egy magára hagyott árva fiú életét ábrázolja, gyerekkorától férfivá éréséig. Anyja halála után a fiú árvaházba kerül, de később elbocsátják, mert „áldott jótevője", egy földesúr (akinek ő törvénytelen gyermeke) váratlanul meghal, s nincs más pártfogója. Megrázó élményt jelent számára az első világháború véres valósága. Előbb az orosz, majd az olasz frontra hurcolják, s a háború befejezéséig természete teljesen megváltozik; nem találja helyét az új társadalmi viszonyok közt, a züllés útjára kerül. A regény cselekménye rendkívül fordulatos, érdekfeszítő, a mű Egri első nagyobb jelentőségű alkotásának tekinthető. Illyés Gyula 1928-ban a Nyugatban ismertette a regényt, s többek közt ezt állapította meg róla: Elsősorban nem személyeket, hanem környezetet, atmoszférát fest. Alakjai csak azt müveihetik, ami ennek az atmoszférának megelevenítéséhez szükséges. S ha ez a metódus magával hozza is a maga elkerülhetetlen hibáit (főleg ott, 194