Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Egri Viktor

EGRI VIKTOR Nagyszombatban született 1898-ban; huszonhat éves korában mutatkozott be első irodalmi művével, a Rácsablakos ház című regényével. Már az első köztársaság idején az egyik legtehetségesebb szlovákiai magyar prózaírónak számított. Döntő élményt jelentett számára az első világháború, innen ered regényeinek és elbeszélé­seinek antimilitarizmusa. Első novellás kötete, a Pierre találkozása 1925-ben Berlinben jelent meg, a Voggenreiter­Verlag magyar osztályának kiadásában. Itt közölt novelláit polgári humanizmus, a háború szülte dekadencia, a realizmusnak és a misztikának a keveredése jellemzi. Korán jelentkezik műveiben a szociális kérdés iránti fogékonyság is. Első regényeitől és novelláitól egyenes fejlődési út vezet már kiforrott, rendkívül színes regényének, a Fölkél a wapnak meg­írásáig, mely a felszabadulás után átdolgozva Márton elindul címen is megjelent. Egy magára hagyott árva fiú életét ábrázolja, gyerekkorától férfivá éréséig. Anyja halála után a fiú árvaházba kerül, de később elbocsátják, mert „áldott jótevője", egy földesúr (akinek ő törvénytelen gyermeke) váratlanul meghal, s nincs más pártfogója. Megrázó élményt jelent számára az első világhá­ború véres valósága. Előbb az orosz, majd az olasz frontra hurcol­ják, s a háború befejezéséig természete teljesen megváltozik; nem találja helyét az új társadalmi viszonyok közt, a züllés útjára kerül. A regény cselekménye rendkívül fordulatos, érdekfeszítő, a mű Egri első nagyobb jelentőségű alkotásának tekinthető. Illyés Gyula 1928-ban a Nyugatban ismertette a regényt, s többek közt ezt állapította meg róla: Elsősorban nem személyeket, hanem környezetet, atmoszférát fest. Alakjai csak azt müveihetik, ami ennek az atmoszférának megelevenítéséhez szükséges. S ha ez a me­tódus magával hozza is a maga elkerülhetetlen hibáit (főleg ott, 194

Next

/
Oldalképek
Tartalom