Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Bányai Pál

BÁNYAI PÁL Bányai (Munels) Pál a szocialista regényírás úttörő képviselője volt a két világháború közti szlovákiai magyar irodalomban. Besztercebányán született 1901-ben. Életpályája nem volt sima, egyenes vonalú, kortársai főként árnyoldalaira emlékeznek, az író által hátrahagyott életrajzi adatok is ellentmondásosak. Apja jómódú besztercebányai likőrgyáros volt, de családjával az író korán ellentétbe került, s a húszas évek második felében mint a kommunista párt funkcionáriusa Szlovákia számos helységében sztrájkokat és forradalmi tüntetéseket irányított. Fakó földek című regénye cseh fordításának előszavában azt írják róla, hogy Budapesten, Prágában és Bécsben tanult, s Bécsben művészettörténeti tanulmányokat és rajzokat is adott ki. Maga is említi életrajzi feljegyzéseiben, hogy a Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt Prágában, festőnek készült. Ismerősei és barátai azonban nem emlékeznek egyetlen festményére sem; legtöbben botrányok hőseként tartják számon. Életrajzi adatait kutatva szinte egy modern Balassi Bálintra ismerünk magánéletében; folyton pereskedett a hatóságokkal, családtagjaival s kollégáival is. Példaként megemlítjük, hogy 1928-ban egyszerre több per is folyt ellene a hatóság elleni izgatás és államellenes tevékenység címén. Ezek a „bűnök" azonban marxista szempontból érdemet és erényt jelentenek, mert a munkásosztály és a kommunista párt érdekeiért harcolt, többek között mint losonci járási párttitkár, s nem volt olyan pártfunkcionárius, akit az övéhez hasonló „bűnökért" ne vádoltak volna. 1928 áprilisában a füleki edénygyár sztrájkoló munkásainak gyűlésén azt mondta, hogy a kirendelt csendőrkülönítmények is csak a gyáros érdekeit védik, ezért tíznapi elzárásra és 600 korona pénzbüntetésre ítélték. 160