Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Korompa

KorGmpa (Krompachy). A kopár sziklafal alján a szén és koksz tengerének feketéjét a rőt vasérc forró, sistergő lávájának tüztavai falják, melyeknek forró gázaival, maró füstjével magas, karcsú kémények pipálják piszkos szürkévé a tátraaljai ég ragyogó azúrját. A sodronyon sikló vaskutyák veszett csikorgásán, kalapácsok, üllők csattogásán, gépek, kohók dörgő moraján a közelmúlt véres tragédiájának sikolya süvit át s a tündöklő tüzkörök alvadt vértócsákra világítanak rá. A tőke és munka gyűlölködésének otromba kirobbanása a gyilkos öklök szörnyű napjának véres emlékével szőtte át a korompai gyártelepet, melynek vérpiszkos szálai sok évig nem fognak fehérré halaványodni. Justitia még nem mérte le a korompai főszolgabíró és gyárigazgató gyilkosainak rémtettét, emléke még borzongatja az idegeket, de a mesterségesen felszított izga4*