Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Szent-Iványi Albert: A selmeczbányai kir. kath. Főgimnázium története

lyúvá fejlesztessék s új épületet kapjon. Időkö­zönként a vallás és közoktatásügyi minisztérium és az esztergomi érsek tettek is olyan intézkedé­seket, amelyek reményt keltettek a terv megvaló­sítására, de nem teljesedett. Dr. Rauchbauer Jó­zsef évről-évre ilyen jelentést tett a vallás és köz­oktatásügyi minisztériumnak az intézet épületé­ről: „Ismételve jelentettük éveken át, hogy inté­zetünk épülete sem higiénikus, sem pedagógiai szempontból nem felel meg a követelményeknek. A földszinti termek nedvesek és különösen az őszi és téli időszakban sötétek. A padlók, ajtók és ablakok rozogák, javíthatatlanok. Nincs olyan termünk, melyben ifjúságunk ünnepélyek és va­sárnapi hitoktatás alkalmára elférne; az egyes szertárak számára nincs külön helyiség; az ifjú­sági könyvtár a folyosón, tanári könyvtár pedig a keskeny folyosónak egy elzárt fülkéjében van elhelyezve s tűz esetén menthetetlenül elpusz­tulna. A padok, asztalok, székek, általában az egész bútorzat már nemcsak használhatatlan, de szemsértő elhagyatottságban van . . ." Az ismétlődő panasz ellenére is előbb való­sult meg a gimnázium nyolc osztályúvá való ki­egészítése, mint az új épület építése. Ugyanis 1907-ben az intézet egyik jeles tanítványa, az akkori selmeczbányai prépost-plébános: Podhra­gyay Pál, áldozó papságának 40 éves évforduló­ját a hívek akként ünnepelték meg, hogy az inté­zet kiegészítésére tekintélyes összeget gyűjtöt­tek; az ügy továbbfejlesztésére Horváth Kálmán polgármester vezetése alatt küldöttség tisztelgett az esztergomi főkáptalannál, melynek tagjai kö­zött az intézetnek több tanítványa volt. A kül­döttség rokonszenves fogadtatásban részesült s anyagi és erkölcsi támogatásra ígéretet kapott. Május 10-én dr. Fodor László főbányatanácsos, főisk. tanár és akkori prorektor vezetése alatt küldöttség tisztelgett gróf Apponyi Albert kul­tuszminiszternél és Vaszary Kolos hercegprímás­nál. Mindkét helyen a legkecsegtetőbb ígéretet nyerték s nem is csalódtak, mert 1907 szeptember 1-én megnyílt a VII. s 1908 szeptember 1-én a VIII. osztály is 29 tanulóval, ötven évi kitartó sürgetés és munka után a célt elérték és 1909. évi június hó végén megtartották az első érett­ségi vizsgálatot. Ekkor az intézet fennállásának 634. esztendejét töltötte be. A 8 osztály már megvolt, de még mindig a régi épületben kellett tanítani s így tovább is ment évről-évre a fent idézett jelentés az épület­ről. Végre 1911 májusában báró Barkóczy Sán­dor miniszteri tanácsos, dr. Németh Artúr minisz­teri titkár kíséretében meglátogatta az intézetet, hogy tájékozódást nyerjen az épület állapotáról, berendezéséről és végül azt az örvendetes ígé­retet tette, hogy a meglevő hiányok pótlására mindent el fog követni. ígéretét be is váltotta, mert a kultuszkormány belátta dr. Rauchbauer József igazgatónak évről-évre tett jelentése igaz­ságát és elhatározta egy új épület emelését. A tervezet kidolgozásával Ybl Lajos budapesti mű­építészt bízta meg, aki a helyszíni szemle után tervezetét elkészítette, amit a minisztérium jóvá is hagyott és fölvett az 1911-iki költségvetésbe 650.000 Koronát az új épület emelésére. E nemes példát követte Selmeczbánya tanácsa, midőn a közgyűlés által egyhangúlag megszavazott te­lek ügyét gyorsan lebonyolítván, egyéb adomá­nyaival lehetővé tette, hogy az építkezés 1913. év kora tavaszán megkezdődött. Ehhez járult, hogy a piarista rend is adományozott egy darab területet a telekhez. így megérte Selmeczbánya közönsége azt a rég óhajtott időt, hogy az or­szág központjától távoleső városban, a magyar civilizációnak egy újabb világító tornya állíttas­sék, mely hatékony sugarait e vidékre szétáraszt­ván, kútforrása legyen a vallásos és erkölcsös életnek. Az új épület alapkövét nagyszabású és lélek­emelő ünnepség keretében helyezték el 1913 jú­nius 1-én, a régi épület szomszédságában, szin­tén a Bélabányai úton, a szép főiskolai épületek­kel szemben. Jelen volt az ünnepen a város kö­zönségének színe-java, képviselve voltak az ösz­szes testületek s nagy érdeklődéssel vett részt a közeli környék polgársága is. Az ünnepélyen fel­olvasott, az alapkőbe elhelyezett alapító oklevél szórói-szóra a következő: „A háromszemélyű egy Isten nevében! Ezen épület Krisztus Urunk meg­testesülésének ezerkilencszáztizenharmadik esz­tendejében azon célból épült, hogy falai között édes hazánk ifjúsága, vallásos hazafias és tudo­mányos műveltségének alapvető ismereteit elsa­játítsa. Az alapkő elhelyezésekor az anyaszent­egyház székében X. Pius, Magyarország apóst, trónján I. Ferenc József király ült, hercegprímása dr. Csernoch János, közoktatásügyi minisztere dr. Jankovich Béla volt. Városunk élén gr. Wil­czek Frigyes főispán és Horváth Kálmán kir. ta­nácsos, polgármester állott, az országgyűlésen Czobor László képviselte. A középiskolák ügyeit Boncz ödön miniszteri tanácsos, a besztercebá­nyai tankerületéit Jurkovits Emil főigazgató in­tézte. A magyar kegyes tanítórend főnöke dr. Hénap Tamás, Selmeczbánya plébánosa Haverla 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom