Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Szent-Iványi Albert: A selmeczbányai kir. kath. Főgimnázium története

lyúvá fejlesztessék s új épületet kapjon. Időközönként a vallás és közoktatásügyi minisztérium és az esztergomi érsek tettek is olyan intézkedéseket, amelyek reményt keltettek a terv megvalósítására, de nem teljesedett. Dr. Rauchbauer József évről-évre ilyen jelentést tett a vallás és közoktatásügyi minisztériumnak az intézet épületéről: „Ismételve jelentettük éveken át, hogy intézetünk épülete sem higiénikus, sem pedagógiai szempontból nem felel meg a követelményeknek. A földszinti termek nedvesek és különösen az őszi és téli időszakban sötétek. A padlók, ajtók és ablakok rozogák, javíthatatlanok. Nincs olyan termünk, melyben ifjúságunk ünnepélyek és vasárnapi hitoktatás alkalmára elférne; az egyes szertárak számára nincs külön helyiség; az ifjúsági könyvtár a folyosón, tanári könyvtár pedig a keskeny folyosónak egy elzárt fülkéjében van elhelyezve s tűz esetén menthetetlenül elpusztulna. A padok, asztalok, székek, általában az egész bútorzat már nemcsak használhatatlan, de szemsértő elhagyatottságban van . . ." Az ismétlődő panasz ellenére is előbb valósult meg a gimnázium nyolc osztályúvá való kiegészítése, mint az új épület építése. Ugyanis 1907-ben az intézet egyik jeles tanítványa, az akkori selmeczbányai prépost-plébános: Podhragyay Pál, áldozó papságának 40 éves évfordulóját a hívek akként ünnepelték meg, hogy az intézet kiegészítésére tekintélyes összeget gyűjtöttek; az ügy továbbfejlesztésére Horváth Kálmán polgármester vezetése alatt küldöttség tisztelgett az esztergomi főkáptalannál, melynek tagjai között az intézetnek több tanítványa volt. A küldöttség rokonszenves fogadtatásban részesült s anyagi és erkölcsi támogatásra ígéretet kapott. Május 10-én dr. Fodor László főbányatanácsos, főisk. tanár és akkori prorektor vezetése alatt küldöttség tisztelgett gróf Apponyi Albert kultuszminiszternél és Vaszary Kolos hercegprímásnál. Mindkét helyen a legkecsegtetőbb ígéretet nyerték s nem is csalódtak, mert 1907 szeptember 1-én megnyílt a VII. s 1908 szeptember 1-én a VIII. osztály is 29 tanulóval, ötven évi kitartó sürgetés és munka után a célt elérték és 1909. évi június hó végén megtartották az első érettségi vizsgálatot. Ekkor az intézet fennállásának 634. esztendejét töltötte be. A 8 osztály már megvolt, de még mindig a régi épületben kellett tanítani s így tovább is ment évről-évre a fent idézett jelentés az épületről. Végre 1911 májusában báró Barkóczy Sándor miniszteri tanácsos, dr. Németh Artúr miniszteri titkár kíséretében meglátogatta az intézetet, hogy tájékozódást nyerjen az épület állapotáról, berendezéséről és végül azt az örvendetes ígéretet tette, hogy a meglevő hiányok pótlására mindent el fog követni. ígéretét be is váltotta, mert a kultuszkormány belátta dr. Rauchbauer József igazgatónak évről-évre tett jelentése igazságát és elhatározta egy új épület emelését. A tervezet kidolgozásával Ybl Lajos budapesti műépítészt bízta meg, aki a helyszíni szemle után tervezetét elkészítette, amit a minisztérium jóvá is hagyott és fölvett az 1911-iki költségvetésbe 650.000 Koronát az új épület emelésére. E nemes példát követte Selmeczbánya tanácsa, midőn a közgyűlés által egyhangúlag megszavazott telek ügyét gyorsan lebonyolítván, egyéb adományaival lehetővé tette, hogy az építkezés 1913. év kora tavaszán megkezdődött. Ehhez járult, hogy a piarista rend is adományozott egy darab területet a telekhez. így megérte Selmeczbánya közönsége azt a rég óhajtott időt, hogy az ország központjától távoleső városban, a magyar civilizációnak egy újabb világító tornya állíttassék, mely hatékony sugarait e vidékre szétárasztván, kútforrása legyen a vallásos és erkölcsös életnek. Az új épület alapkövét nagyszabású és lélekemelő ünnepség keretében helyezték el 1913 június 1-én, a régi épület szomszédságában, szintén a Bélabányai úton, a szép főiskolai épületekkel szemben. Jelen volt az ünnepen a város közönségének színe-java, képviselve voltak az öszszes testületek s nagy érdeklődéssel vett részt a közeli környék polgársága is. Az ünnepélyen felolvasott, az alapkőbe elhelyezett alapító oklevél szórói-szóra a következő: „A háromszemélyű egy Isten nevében! Ezen épület Krisztus Urunk megtestesülésének ezerkilencszáztizenharmadik esztendejében azon célból épült, hogy falai között édes hazánk ifjúsága, vallásos hazafias és tudományos műveltségének alapvető ismereteit elsajátítsa. Az alapkő elhelyezésekor az anyaszentegyház székében X. Pius, Magyarország apóst, trónján I. Ferenc József király ült, hercegprímása dr. Csernoch János, közoktatásügyi minisztere dr. Jankovich Béla volt. Városunk élén gr. Wilczek Frigyes főispán és Horváth Kálmán kir. tanácsos, polgármester állott, az országgyűlésen Czobor László képviselte. A középiskolák ügyeit Boncz ödön miniszteri tanácsos, a besztercebányai tankerületéit Jurkovits Emil főigazgató intézte. A magyar kegyes tanítórend főnöke dr. Hénap Tamás, Selmeczbánya plébánosa Haverla 72