Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

Wagner Géza, a szarvasi Vajda Péter gimnázium tanára. A gimnázium I—VIII. osztályát Selmeczbányán 1896—1905-ben végezte. A kir. magy. tudományegyetemet Budapesten 1905—1910-ben hallgatta. A tanári oklevelet ugyanitt 1910-ben nyerte el. Pszichofizikai és pedagógiai tanulmányokat végzett Jénában 1911., 1912. és 1914-ben. 1908—1910-ig a budapesti br. Eötvös Lóránd-féle geofizikai intézetben, a torziós ingával végzett geofizikai kísérleti mérések obszervátora és kalkulátora volt. 1909—1910-ben a budapesti tanárképzőintézet gyakorló (minta) gimnázium tanára. 1910—1918-ig a selmeczbányai tanítóképzőintézetnek adminisztrátora és 1918-tól az intézet igazgatója a megszállásig. 1919ben az aszódi Petőfi gimnázium, 1920 óta pedig a szarvasi Vajda Péter gimnázium tanára. Szarvason élénk társadalmi tevékenységet fejt ki. Az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság, valamint a községi elemi iskolaszék ügyvezető elnöke, a „Szarvasi Közlöny" főszerkesztője és számos más egyesület vezetőségi tagja. j- Wagner Rezső oki. bányamérnök, m. kir. bányaügyi tanácsos, bányaigazgató. Született 1880ban Újbányán (Bars m.). Középiskoláit a körmöczbányai áll. főreáliskolában végezte s ott is érettségizett 1899-ben. Tanulmányait a selmeczbányai m. kir. bányászati és erdészeti főiskolán folytatta s 1906-ban bányamérnöki oklevelet nyert. Főiskolai tanulmányai alatt 1903—904. években a Valkovits családi ösztöndíjat élvezte. Pályáját a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság kerületében, a felsőbányai bányaműnél kezdte, ahol két évig gyakornok volt. 1905-ben, mint mérnök a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T. szolgálatába lépett és a salgótarjáni bányaigazgatóság üzemeinél működött egész szolgálati ideje alatt. 1909. év végével főmérnökké nevezték ki, majd 1911-ben gondnok, 1918-ban főgondnok és 1923-ban bányaigazgatóvá lépett elő. Kiváló szakember volt s egyik érdeme a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. centráléjának megépítése a „Vízválasztón". Az 1911. évi salgótarjáni bányaszerencsétlenség alkalmából, mint a mentési munkálatok vezetője, majdnem halálát lelte, önfeláldozó, hősies munkájáért ekkor a társulat igazgatósága külön kitüntetésben részesítette. Tettereje teljességében, a fentemlített bányaszerencsétlenség alkalmából szerzett betegségében 1930-ban húnyt el. Tagja volt a Salgótarjáni Társulat villamos művek igazgatóságának, továbbá a Salgótarjáni Népbanknak. Gyermekei: Kató (férje Ember Kálmán főmérnök), Jenő jogi doktor, a Társulat tisztviselője és Gizella. Zathureczky Miklós dr. ny. m. kir. rendőrfőtanácsos, Túrócz vármegye volt h. alispánja, született Felső-Zathurcsán (Túrócz m.) 1883ban. Középiskolai tanulmányainak nagy részét (6 oszt.) a selmeczi ev. lyceumban végezte s ott is érettséaizett 1901—902-ben. Utána jogtudományi egyetemet végzett s doktorátust szerzett. A világháborúban, mint szkv. m. kir. honv. százados az orosz harctéren vett részt. Kitüntetései: Signum Laudis a kardokkal és Károly csapatkereszt. Túróc vármegyének volt helyettes alispánja és mint ilyen, a polgári hadi érdemkereszt másodosztályát kapta. A felvidékiek társadalmában előkelő szerepet tölt be, elnöke a „Túrócvármegyei Egyesület"-nek. f nemes Zólcmy Imre oki. erdőmérnök, ny. városi erdőtanácsos. A gimnáziumi érettségi letétele után a selmeczbányai erdészeti akadémián folytatta tanulmányait s Budapesten az államvizsgát letéve, erdőmérnöki oklevelet nyert, önkéntesi évét 1892—93. évben a cs. és kir. 26. gy. ezrednél Esztergomban szolgálta s később tart. hadnagy lett. Pályáját az állami erdészetnél kezdte, de rövidesen Selmeczbánya város erdőhivatalának élére került városi tanácsnoki rangban és erdőtanácsosi minőségben. Itt működött a világháborút követő összeomlásig. A cseh megszállás ideje alatt magyarságáért sok üldöztetésnek volt kitéve s Therezienstadtban többheti fogságot is szenvedett. 1919. év őszén elhagyta évtizedes munkahelyét s Budapestre költözött, ahol néhány évig magánvállalkozásnál működött, majd a Pappenheim uradalomhoz került Bujákra, (Nógrád m.) mint vezető erdőtanácsos s itt működött 1935-ben történt ismételt nyugalomba vonulásáig. Röviddel ezután, 1935. évi október hó 10-én elhúnyt. Vele városunk utolsó magyar erdőmestere távozott az élők sorából, aki különösen, mint gyakorlati erdőgazda, városunk erdőgazdaságánál szerzett maradandó érdemeket. Nevéhez fűződik a selmeczi kopár hegyoldalak erdősítése. Igaz, lelkes hazafi volt, aki társadalmilag is sokat tevékenykedett a régi selmeczi hagyományok ébrentartásán. Egyesületünk egyik igen értékes tagját veszítette el nemes személyében. Ö volt az, aki 1921-ben lelkesedéssel hívta össze a selmeczieket egyesületünk alakuló közgyűlésére. Az egyesületnek éveken át alelnöke, majd érdemei elismeréséül később örökös tiszteleti tagja volt. Közmegbecsülésnek örvendett az Orsz. Erdészeti Egyesületben is, amelynek egyik legrégibb tagja volt. Halála alkalmából az egyesület, hivatalos közlönyében, az Erdészeti Lapokban (1935. novemberi száma) munkásságát méltatva, az alábbi megható sorokban vesz tőle örök búcsút: „Kidőlt a cantus presesünk! A lelke égbe száll, De földi állomásain egy-egy percre megáll. Ahogy Selmecz fölé ér, szomorú, könnye hull: Nem zeng felé magyar dal Leányvár ormiról." f Zorkóczy Samu oki. vaskohómérnök, a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű R.-T. műszaki vezérigazgatója, m. kir. kormányfőtanácsos, az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tisztb. elnöke és elnöke, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének tiszt, tagja, a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületének elnöke, stb., stb. Született 1869-ben Radványban (Zólyom m.). Középiskolai tanulmányait elvégezve, a Selmeczbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolára iratkozott be, ahol 1893-ban vaskohómérnöki oklevelet nyert. Már mint hallgató, tanársegéd a vaskohászati tanszéken, majd katonai évének leszolgálása után 1894-ben a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű R.-T. szolgálatába áll, s megszakítás nélkül, 40 éven át szolgálta, illetőleg vezette 183