„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

Az evangelikus főgimnáziumnak régebbi tanárai és kiválóbb tanulói

AZ EVANGÉLIKUS FŐGIMNÁZIUMNAK RÉGEBBI TANÁRAI ÉS KIVÁLÓBB TANULÓI A Rozsnyó bányavárosát, amely német neve (Rosenau) után méltán viseli Rózsaliget nevét, maga az anyatermészet is s annak mindenható alkotója és teremtője, fejlett ipara, kereskedelme és jómódú polgársága mellett, diákvárosnak, Sajómenti és Drázusparti Athénnek teremtette. A Gömör-Szepesi Érchegységnek egyik legszebb pontja: a Pózsáló, I vágyó, az Uhornai-hegy s a Pipityke hegykoszorúja által északkeletnek védve, csakugyan egy gyönyörű völgykatlanban fekszik. Délre a Sajó irányában nyitott völgyben a pelsőci és szilicei fennsík szinte őrt áll mellette s hozzá a díszőrséget Krasznahorka büszke vára, az Andrássyak ősi fészke képezi. Rozsnyó régi evangélikus főgimnáziumában tanítottak közel egy félszázadon át annak régebbi, inkább nevelő, mint oktató tanárai, akik mint nagy pedagógusok, a legnehezebb időkben, évtizedeken át évi 400 frt fizetésen oly sok kiválóságot, országos nevű, kimagasló vezető egyéniséget, testileg-lelkileg egészséges, becsületes, kötelességtudó, munkás, jellemes hazafiakat neveltek egyházuknak és a magyar hazának. A ma méltán olyannyira hangsúlyozott magyar hazafias és vallásos-erkölcsös nevelésnelk ők is hű munkásai voltak. Isten, erkölcs és haza volt az ő szentháromságuk. E méltán „nemzet i"-nek nevezett iskolában tanult 1872—1878-ig mint dobsinai ifjú e sorok hálás írója is, aki részben saját, később kormányképviselőségében is szerzett tapasztalatai, részben a rendelkezésére bocsátott 47 r+J