Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Zalabai Zsigmond: "A játszótársam,mondd,akarsz-e lenni "(Töprengés a gyermekversről és a hazai magyar gyermekköltészetről)

költőszemmel fölfedezhető színeket, a technika fantázia­szárnyaltató csodáit ki viszi közel a gyermekhez? A folklór ezt még nem vehette tudomásul, de a klasszikus költészet sem. Föltérképezni a mai, az egykorinál össze­hasonlíthatatlanul nagyobb ismeretanyaggal bíró „kis tudós" gyermek személyiségét, fölfedezni számára a hét­köznapok mögött megbújó mesét és csodát, gyermeknyel­ven nevezni meg a mai világ dolgait — költőhöz méltó, izgalmas feladat. Itt kezdődnek a mai gyermekvers új tematikai lehetőségei. Mindez persze a stílusban valósul meg. E fölismerést tudatosítva fordítja le a gyermek nyelvére Nemes Nagy a villamosra várást (Álldiga és várdiga), ezért kerülnek be Tamkó Sirató fanyar-groteszk verseibe az ilyen szavak, mint: „Arra száll egy helikop­ter, / lerádióz a riporter. / Visszafelel Bőrönd Ödön / csepp zsebrádió-adóján: / Azért ülök a Köröndön / fe­keteszín bőröndömön, / várom, hogy a tearózsa / kinyíl­jon az aszfaltkövön, / s a 4-es busz begörögjön." A mai élet dolgainak megverselése nemcsak a tematikát frissíti meg, hanem újszerű nyelvi lehetőségeket is teremt. Fi­gyeljük csak meg Tamkó rímelését és szójátékait: „El­vánszorog tropán, / összeomlik bután / a sötétség / és a hideg, / hogyha itt a propán / és villog a bután / Pécen, Pácon, Nánán, / minden bokor hátán." (Gáz) A gyer­mekversek kedvenc állata, a lovacska nála a „Pám / pám / paripám" biztatásra „csillagűrben" vágtat és „há­rom tonna atommagot" abrakol (Csillagjáró ráró)', ecki becki Tengerecki Pál meg „fény-trombitáját" fújva „Gön­cölszekér útját rója / ezüstszínű űrhajójával". (Tenge­recki Pál) Szükség van-e hát a célirányos gyermekköltészetre? » Mint új műveltséganyaggal és a modern élet csodáival kiteljesedett gyermeki világkép közvetítőjére, igen. S nemcsak erre a modern, hanem a hagyományos gyermektémákat megverselő fajtájára is szükség van, ha létjogosultságát a nyelv és szemlélet újszerűsége igazolja (lásd Weöresnek a magyar ritmikát forradalmasító rit­musvariációit), s ha tökélyre emeli a stílusmintázás leg­fontosabb elvét, a kifejezés gyermekszempontját. Ennek a fogalomnak tisztázása már átvezet a stílus kérdéséhez. A nyelvalakítás döntő mozzanata az azonosulás képes­sége, amely meghatározza, milyen mértékben tudja meg­279

Next

/
Oldalképek
Tartalom