Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Geothe versek: Májusi dal. Vándor éji dala. Mignon. A hárfás (Ford. Sebesi Ernő)
GOETHE VERSEK: (Sebesi Ernő fordításai.) MÁJUSI DAL Minden oly pompás Fényben terül, Nevet a táj is köröskörül. Fesienek bimbók, Száz ág alól. És a bokorban Száz hang dalol. Minden kebelben Reszket gyönyör Ó föld, ó napfény Kéje gyötör. Mint rózsahajnal Dombok felett Szerelmi hullám Játszik veled. Szerelmed áldja A tájakat. Illatok árján A báj fakad. Édes Szerelmem Tiéd e szív. Szemed rám pillant S csak egyre hív. Pacsirta gyújt úgy Dalra talán Rózsanyitáskor Ég hajnalán: Épúgy szeretlek S felforr a vér. És izzó mámort Tőled, ha kér: Új dalra gyújtok, Hevít a tánc. S addig légy boldog, Amíg kívánsz. VÁNDOR ÉJI DALA i. Égben lel Rád, ki: keres Minden bajra van gyógyírod S kinek búja kétszeres, Felűditni kétszer bírod. Mikor lesz kínomnak vége? Baj vagy öröm: egy se kell — Boldog béke Jöjj s szívemet töltsed el! II. Az ormokon csak csönd Zenél. A lombokon ott fönt Se szél, Se más kis nesz. Már fészkében a madár hallgat Várj — szép nyugalmad Néked is lesz!
