Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Kritika - Zombory György: Nagy Barna: Pozsony plasztikája a Donner és Messerschmidt közötti időszakban
csolva): „Én japán katona vagyok", „én kínai katona vagyok" és eszükbe sem jut, hogy ez már magában véve elég ok lenne, hogy megpróbálják lekaszabolni egymást. Furcsa kis társadalom ez. Az egyedüli, ahol a sokat nyaggatott jelszavak: szabadság, egyenlőség, testvériség, nem önzést, számítást, képmutatást takarnak vagy legjobb esetben is' nem egy elérhetetlen utópisztikus szép valóság utáni vágyat jelentenek. Hja, könnyű a babáknak! Fejük fa vagy papírmasé, agyuk legtöbbször kóc vagy fűrészpor! Szívük helyén legjobb esetben ötletes kis gépezet van ... Hiányzik belőlük az isteni szikra: a lélek. Nem tudják egymást sem gyűlölni, sem szeretni... Szegény babák? Boldog babák? Zetelaky Sebestyén. Nagy Barna: POZSONY PLASZTIKÁJA A DONNER ÉS MESSERSCHMIDT KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN. — (32 oldal, 23 fényképmelléklettel, Spitzer S., Komárom, 1936.) Kisebbségi kultur-életünk örömünnepe az, ha néha egyegy tudományos könyv is megjelent. Ilyen örömünnep volt számunkra az a nap, amikor fiatal esztétánk. Nagy Barna első nagyobb munkája elhagyta a sajtót. Nagy Barna nevével nem most találkozunk először. Kisebo kritikái, esztétikai méltatásai, tanulmányai már régen bebizonyították hozzáértését, alapos felkészültségét és új meglátásai nem mindennapi rátermettségét. Ugyanerről tesz tanúságot első nagyobbszabású írása is. Pozsony plasztikájának egy részét, a Donnertől Messerschmidtig terjedő osztrák-barokkot tárgyalja kis könyvében, szerencsés kézzel épp azt a kort választva ki, amely Szlovenszkó fővárosának plasztikájában a legértékesebb és legérdekesebb, hiszen éppen ebben a korban fejlődött Pozsony igazi nagyvárossá. Könyve bevezetésében először általánosan szól a barokkművészetről, majd rátér arra a fontos kérdésre, hogy az akkori, Ausztriával szinte gyarmati alárendeltségi viszonyban sínylődő Magyarországon mért nem fejlődhetett ki magyar művésznemzedék, ismerteti röviden a nyugodt osztrák-barokkot, majd rátér a tulajdonképpeni tárgyalásra: a Pozsonyban még most is látható remek barokk-alkotások ismertetésére. Először a templomokon megy végig, majd az uccákon, tereken elhelyezett szobrokat ismerteti, végül pedig a jellegzetes portálékat.
