Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Szinház - Film - Meghalt Szerémy Zoltán - EME: A budapesti színházak ősze

Keresztessy Máriának el kell hinni minden szavát, minden mozdulatát. A detektív figura még karikatúrának sem jó, Gond a György mindent elkövet, hogy javítson rajta. Végh Sári sokat ront a jó előadáson.

Bárdos Artúr mint rendező nem olyan imponáló. A második felvonást nagyon kiengedte a kezéből, az első felvonás ellenben remek.

Jók a darab díszletei.

DÖNTŐ ÉJSZAKA. Vígjáték 4 felvonásban, írták: Rudolf Lothár és Hans A d I ie r Fordította: Szép Ernő.

Szellemesen elkészített darab. Mulattató, szórakoztató, amiben bizonyosan nagy réisze van Szép Ernőnek.

Egv kabaré színész olyan kitűnően alakítja a színpadon egy híres bankár figuráját, hogy mikor az a bank legveszedelmesebb pillanataiban társait itt hagyva külföldre utazik, őt a színésszel helyettesítik A színész jó felléptidíjért vállalja a szerepet és helyt áll az élet színpadán is. Izgatja is ez a különös szerep.

Minden baj nélkül fogadja a köztársasági elnököt, a vendégeket. Mert nem ért hozzá, kitünően lebonyolít egy nagy üzletet, megmenti a bankot. Már éppen a boldogtalan bankámé ügyét próbálja rendbehozni, féltékenykedő menyasszonya azonban megérkezik és ebben a jó cselekedetben megakadályozza. Észrevétlenül eltávoznak, mikor a mit sem sejtő bankár ugyancsak váratlanul megérkezik. Gyorsan meg tud egy néhány részletet és életében először féltékeny lesz a feleségére. Tisztázni akarja az asszony hűségét, úgy közeledik hozzá, mintha ő lenne a színész. Az asszony felismeri ugyan az urát, de ezt nem árulja el és ezen a sorsdöntő éjszakán megcsalja a férjét a férjével.

A bankár még most sem leplezi le magát, inkább bosszút akar állni. Másnap délelőtt azt állítja, hogy ő most érkezett külföldről . . .

A színész azonban ezt a készülő bonyodalmat is feloldja, miután a vagyoni helyzetet megmentette, rendbe hozza bankárék családi boldogságát is.

Végre egy szimpatikus színész szereplő.

Ha a szerzők komolyabban vették volna azt a gondolatot, hogy az igazán soha be nem vett művész — bohém; milyen fölénnyel, mennyi emberi bölcsességgel,