Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Kritika - Gunda Béla: Kós Károly: Kalotaszeg

Kritika

KÓS KÁROLY: KALOTASZEG

Erdélyi Szépmives Céh Kiadása, Cluj-Kolozsvár, 191'2.

Kos Károly Erdély c. kultúrtörténeti vázlatában már lefektette annak a műfajnak az alapját, amely most a Kalotaszeggel kapcsolatban teljes mértékben domborodik ki előttünk. Ez a műfaj a tudomány és művészetek szoros kapcsolatán alapszik. Történelmi, földrajzi és az etnológiai kutatások eredményeinek olyan szintetikus ábrázolásmódjával ismertet meg Kos, amely túlnő a tudományos beállítás keretén. Irásmüvészetének szépirodalmi erejével az események adatszerű jellege elvész. Az idő és a tér a benne helyetfoglaló emberrel enged a prózairó formálóképességeinek, anélkül, hogy beleveszne a fantázia szabad légkörébe. Ott, ahol a históriai anyag megengedi, novella formájában mondja el Kalotaszeg életrajzának egy-egy mozzanatát. A szépirodalom síkjára állítja alakjait, akik heroikus küzdelmet folytatnak az emberi szellem szabadságáért. S ez az irodalmi beállítás folyik egészen addig, amig a történelem össze nem szükül. Az életformáló esztendők a napi politika posványába nem süllyednek. Amig a fegyveres és szellemi lázadások lármája elhalkul s az emberi erőfeszítéseket a külső tényezőktől befolyásolt dekadencia váltja fel. Ilyenkor Kos is szükebbre fogja mondanivalóját. Sorai a krónikákhoz hasonló jelleget nyernek. Azonban a sorok mögül egy mélyenérzö ember egyénisége vetődik elénk, aki életet lehel az országgyűlési dátumok, a csaták évszámai közé. Látszik, hogy nemcsak a tudós szakismerete köti Kalotaszeghez, amelynek minden porcikáját ismeri, hanem végtelen szeretet és rajongás is. Emellett mégis objektív marad.

Az erdélyi dák-géta uralomtól kezdve látjuk, amint történelmi események, koreszmék és világnézetek összecsapása folyik Kalotaszeg körül. S Kalotaszeg szilárdan állja a harcot. Befogadja mindazokat a megmozdulásokat, amelyek a fejlődés menetét biztosítják. A nép lelkisége, a külső világgal való viszonya az idők folyamán sajátságos formát kap, amely forma az ösztönös faji Ízlésen alapuló művészettől kezdve a környező idegen népekkel való kapcsolatokig mindenütt megnyilvánul és megőrzője lesz az ősi eszmevilágnak, gondolkodásnak. Evolúció és revolució változtatja meg arcát, pogányság és keresztyénség vonul át felette, de a Vlegyásza Iába alatt elterülő föld népének hite az ősi talajból táplálkozik. „Reális világszemlélete nem emésztette meg soha egészen a keresztyén miszticizmust, de mái napig őrzi a természet örök erőiben való hitét, ősi pogány vallásának ma már babonának csúfolt és sokszor értelmetlen, töredékes mondáiban“.

Kós könyvében megelevenedik a viselet tarkasága, az építkezésnek merész vonala, az a kiegyenlített életközösség, amelyet a kalotaszegi magyar a Szamos és Kisaranyos vidékének mőc népé vei élt, amit csak a Habsburg kormányzat téritő politikája za vart meg. Könyvének egyik lég szebb része az, amikor a kálvi-