Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Mécs László: A munkanélküliség balladája. Vannak nők…

Mécs László : Két vers

Vannak nők, (anyáink, nagyanyáink,) kik ha végromlást a farkasnyáj int: egy szivükből nőtt varázsvirágnak szálával száz bajnak nekivágnak.

Tiszta vérük tiszta gyermekekben folydogál, él s tündérgályái szállít

— s ők, mint vén fák kérgesen, szedetten ráncosodnak, rutáinak halálig.

Ráncosodnak, rátáinak, romolnak, de ráncukban, mint a templom-romban, szentség van s fiaik mindenhonnan hozzájuk térdén zarándokolnak:

Golgotáról jönnek, a keresztet odatartják s mig megáldja anyjuk: harcosoknak elakad a hangjuk s püspököknek szive beiereszket!