Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Kázmér Ernő: Shylock utolsó napjai
Kázmér Ernő: Shylock utolsó'napjai ókkal tanulságra és bebizonyításra teremtett vádirata ez a regény, amely igazságkeresésével, őszinteségével épen úgy leszámol a régi morál és az automobilizmus szellemétől átitatott a túlhevülő sexualitás ellentéteiből formálódott álszenteskedő amerikai látszatmorállal, mint Upton Sinclair a Sacco- Vanzetti kivégzéséig eljutó áligazságszolgáltatással. S Lewisohnt utolérte a «The Island Within» konfessziójának következménye. A «Fali Crump»-ot, az élet egy Jeremiása regényét elkobozzák, elégetik, az iró menekül Amerikából és életprogrammját követi. Elmerül népe tragédiájába, elfordul a liberális zsidóság nemzedékeken át deformálódott lelki életétől, visszatér a gliettóba, a középkorba, üldözött, megalázott, vértanuságra szánt ősei századaiba és a shakespearei «Velencei kalmár» tragikus alakjába fogódzva, búcsút mond faja emancipációjával járó szentimentális érzéseinek. A XVII. század első negyedének komédiákat látogató angol közönsége bizonyára vaskos derűvel röhöghette végig Shakespeare vigjátékai kilencedikjét, a «Velencei kalmár»-t és különös kedve is telhetett a rőtszakállas, nagyorru zsidó mókáiban. Shakespeare vigjátéka, amelybe századokon át valami túlzott naturalisztikus, teátrális felfogás tragikumot magyarázott bele, a «Gesta Romanorum» egy novellájából Íródott. Ott van először a font emberhúsról szóló alku ősi fogalmazása, amelynek uzsorása nem is zsidó és az egész kis primitív fabula az ügyvédi talárba bújó kisasszony furfangja kedvéért Íródott. Ludwig Lewisohn a shakespearei vígjáték külső keretébe, a negyedik felvonás első jelenetébe építi be uj regénye (a német kiadás «Shylocks letzte Tagé». — Paul List Verlag, Leipzig kiadása.) kiindulását, abba a scénába, amelyben a dogé Shylock fele vagyonát Antonionak, a másik felét az államnak Ítéli. A velencei kalmár hazatér. «Legyetek szívesek, engedjetek menni, nem jól vagyok, az iratot küldjétek, majd aláírom.» A Riva keleti csücskében várja a gondola, amikor a lebukó nap utolsó sugara önti el a dogepalotát és végigtáncolja Shylock nagy sáfránysárga zsidókalapját. Vár a ghettó, a kis imaházból bűnbánó zsoltárok megtörő hangja csuklik elő és a háza sötét szobájába húzódó kalmár viziós képekben éli újra testvérei szenvedéseit, fiatalságát, a hétéves háború szaggatott emlékeit, disznóhussal megszégyenített gyermeki szenvedéseit, kezdődő kis üzleteit, pénzkölcsönzéseit, Dávid Reubeni és kísérete Velencébe érkezését, a csodás hangulatú húsvéti széder estét, amit lobogó gyertyák, ezüst serlegek és hatalmas cinkkorsók között töltött a tudós Napthali Askenazi rabbi házában, hogy a «Chad gadja! Chad gadja» vidám éneklése között csókolja homlokon Leát, a rabbi leányát, akit
