Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Simándy Pál: Budapest: 1932
Budapest: 1932 Talán soha nem volt még magyar írónak annyi mondanivalója, mint ma és talán soha nem zsugorodott még olyannyira a minimumra a magyar iró megnyilatkozási lehetősége, mint szintén éppen ma. Két súlyos feltétele hiányzik a megnyilatkozásnak. Az egyikről Móricz Zsigmond beszél keserű szavakkal a Mai Dekameron bevezetőjében. A másik — a papír. Hogy ehelyt csak az utóbbiról beszéljünk: a kiadóvállalatok — mint a Tőke általában — visszahúzódtak. (Jellemző, hogy pl. a Franklin R. T., az egyik legrégibb és legtekintélyesebb kiadóvállalat, a mostani karácsonyi piacon egyetlen uj könyvvel sem jelentkezett.) A napilapok és folyóiratok leredukált terjedelme a legszűkebb, házi írógárda részére van fenntartva. A Baumgarten-alapitvány dijai ezekben a válságos napokban uj értelmet és jelentőséget nyertek: munkanélküli segéllyé váltak, ezzel felsorakoztak ama könyöradományok mellé, amelyekkel a társadalom egyik fele tartja el ma a nincsetlen másik felet. Ami az irodalom és művészet cégére alatt mégis történik, az tulnyomórészben a tömegizlés és igény kiszolgálásában áll. Panem et circenses! És a nyomor és bizonytalan jövő gondjai elől menekvő emberek, illetve a még mindig jólétben élő néhány felső ezrek tömege szinte estérőlestére megtölti a mozik, színházak és mulatóhelyek termeit. Giccs, olcsó szentimentálizmus, detektív és betyár romantika, revü- és jazzmuzsika: az igény és program. A magyar drámairás mély álmot alszik. A tiszta és nívós művészet a hangversenytermekben talál menedéket; de hódolói között aránytalanul sok snobot tűr meg, akik egyik este az operettszinházakhan tapsolnak ugyanoly lelkesedéssel az ízléstelenségnek, mint amily elragadtatással adóznak másik este Wágner alkotó zsenije előtt. A könyvkereskedők és hirlapkioszkok kirakatai főleg röpiratokkal vannak elárasztva, amelyek aktuális gazdasági, politikai és társadalmi kérdésekkel foglalkoznak. Jóformán ezek képviselik a tudományos irodalmat, amelynek sem ideje, sem módja, sem közönsége arra, hogy alapos, mélyenszántó és az objektív igazságot kereső megoldásokra vállalkozzék. A kiadók, ha egyáltalán vállalkoznak szépirodalmi müvek kiadására, csak 10—20 ezres példányszámmal hajlandók kalkulálni, mert csak igy találják meg üzleti számításaikat, ami szintén a tömegizléssel való megalkuvást jelenti. A közelmúltban mindezek dacára megjelent néhány érdemes Írói alkotás, amik figyelemre tarthatnak számot. Először is: Móricz Zsigmond három könyvvel is jelentkezett. A Mai Dekameronban mint szerkesztő mutatja be az izmos tehetségű uj epikus generáció tiz reprezentáns novelláját. „Forr a bor“ c. regényében az ifjúság életének problémáival birkózó regénytrilógia befejező kötetét adja; mig „Barbárok“ c. alatt novellákat gyűjtött össze. Kassák Lajos klasszikus értékű önéletrajzi regényét újabb három kötettel toldotta meg. Terescsényi György, a fiatal irógeneráció tehetséges tagja, „Hősök“ c. regényében a magyar paraszt mai életét ábrázolja. Történelmi regénnyel jelentkeztek: Harsányi Zsolt (Üstökös), aki Petőfi életét dolgozta fel regény formájában; Sárközi György (Mint oldott
