Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Kritika - Kázmér Ernő: "Fabian"
Kritika nista Kalotaszeget ecseteli, ahová az ujéletre keltett hit minden ellenállás nélkül győzelmesen vonult be. 1541-ben az alvidék és a Nádasmente protestáns papostólnépestől, 1556-ban a kolozsmonostori apátság is az uj hitre tér s nem egészen két évtized alatt a reformáció nagy müve bevégződött Kalotaszegen. Azóta sem tudta oda soha és semmi visszatelepiteui a katolikus egyházat, „mert a kalotaszegi nép lelkében kiirthatatlanul gyökeredzett be a természetének, fajtájának inkább megfelelő kalvinizmus. “ A reformáció azonban nemcsak uj hitet jelent, hanem a középkor merev, dogmákbavert világfelfogásával és életformájával szemben — mint mindenütt — Kalotaszegen is a szellem felszabadulását hozza. Igen érdekesen mutatja be Kós, hogy a református egyháznak nem voltak müvészetkulturai tradíciói, nem volt formanyelve, igy a nép tehetségére és ízlésére volt bízva az a feladat, amelynek eredménye a tipikusan kalotaszegi népművészet. A nép nemcsak házatájának, lakásának művészi formáját oldotta meg, hanem művészetet csinált templomából, a temetőjéből. Még ma is ősi kulturbázisaiból táplálkozik, lényegileg nem változtattak rajta a történelmi fordulatok, legfeljebb csak a korhoz idomult. „A hétszilvaíások és jobbágyutódok összeolvadtak úgy, hogy a mai generáció nem tudja határozottan megkülönböztetni a nemest a paraszttól. Ma Kalotaszegen úgyszólván nincsen ur és nincsen a régi értelemben vett paraszt. Kisbirtokos gazdák vannak csak és kisbirtokos iparosok.“ A könyvhöz szorosan hozzátartoznak azok a linoleummetszetek, amelyekkel Kalotaszeg építkezési formáit mutatja be Kós, a havasi pásztor hurubátől kezdve a magyar és román templomok formájáig. Ezek is döntő bizonyítékai a szerző sokoldalú művészetének. GUNDA BÉLA „FABIAN“ Erich Kästner regénye. Mint minden műfajé, az utolsó tizenöt .évben a regény vonala is szertekuszálódott. A hármas egység útjáról mindjobban letérő dráma expressziv hatásokban ködlik a holnap drámájává és hogy a mától se szakadjon el, élő történelmet rekonstruál; a líra bánata, melankóliája, kitörő extázisa a ma éle [atmoszférájából automatikusan tolódik át a jövő bizonytalanságába , igy keres kanyarogva uj utat a regény is. Erich Kästner, a fiatal német költő, aki már a líra válaszutjári is a valóságot választotta, eddigi három lirai kötetében sem adott verseket, hanem a nyers őszinteség tisztuló látásával rímbe fogta napjaink villámgyors képeit: világvárosaink zsivaját, az infláció sorsokat elsodró viharát, a kishivatalnok éjjeli munkáját, a primitív anya dadogó szeretettől csukló levelét. Mi ez a líra, ha nem a ma, a legvéresebb, a legigazabb. Egy előkelő kritikus, aki az őszinteség tiszteletreméltó állásfoglalásával és a vers akadémiai formáinak feladásával olvasta Erich Kästner verseit, sóhajtva tette le a könyveket és azt mondta : „Erich Kästnerrel meghalt a líra, az ő versei
