Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és siremlékei (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1931)

A kálváriai temető

74 kőfaragásban, mint a vasöntésben a csúcsíves stilus, de amellett érvényesül egyeseken a görög stélekre emlékeztető architektonikus forma is, antik kerettel s felül tympanonos záródással. A még meglévő kálváriái síremlékek között különösen a következők hívják fel magukra az érdeklődő figyelmét : az Alexi, Bonchard, Fischer, Hodytz, Huber, Komjáthy, Malinovszky, Láng, Rélay, Spatinka, Sztudinka, Szentléleky, Tschida, Watsora-Várhegyi családok síremlékei és Barlay Mihályné (f 1861), Bartussek János Antal domonkosrendi perjel (f 1876), Gyurkovits Anna (f 1871), Klimkovits Béla akadémiai festő, főreáliskolai rajtanár és múzeumalapító (1833—1885), Schőnig Karolina (f 1861), és Wiek Alojzia (f 1887) sírkővei. * A régebbi kövek némelyike érdekes sírverssel is van ellátva. Hadd álljon itt egynéhány jellegzetes szemelvényként. Spatinka szül. Kassay Anna (f 1856) emlékkövén e sírverset olvassuk: Hier schlummert die Gattin Meines Lebens. Auf kurze Zeit nur war Sie mir gegeben, als Mutter edler Tugend sank Sie ins Grab. Nur bleibt der Trost mir und dem verlassenen Kinde : den Gott uns hat gegeben, das frohe Wiedersehen im jenen besseren Leben. Egy ismeretlen halott sírverse : In Schiras Hainen ' Die Rosen weinen Und klagend schallen f Die Lieder der Nachtigallen. Es singen und sangen Die weinenden Klagen Vom Tode der Einen, Der Reinen, der meinen. A Bonchard síremlékek felírásai : Elisabeth Bonchard gestorben d. 31. Jäner 1850. 48 Jahre alt. Dort droben ist der Weisen Vater, Die Schütze dort, die einzig feste steht. 1 Célzás Siráz perzsa város híres rózsalig^-teire.