Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Herczeg Ferenc: Jókai Mór emléke
— 11 — Jókai Mór emléke (1914) Irta: Herczeg Ferenc Régi pogány népek szokása volt, hogy midőn sírjába tették a halott vezért, fegyvereket és drágaságokat, a hatalom és a gazdagság jelvényeit, temették melléje. Midőn Jókai Mór meghalt, mi is melléje temettünk valamit a magunkéból, valamit^ ami drága volt nekünk: egy darabot mindannyiunk ifjúságából. Ö a régi Magyarország viharos és virágos tavaszának küldöttje volt. Miként az útszéli akácfa, ő is virágokat szórt az emberek fejére és a jövő-menő nemzedékek megszokták ezt a meseesőt, mint valami természeti tüneményt. A magyar ver sacrum egyik szikrája mindvégig ott foszforeszkált Jókai tintásüvegében és midőn az üveg gazdátlanná lett és kiszáradt: Magyarországon az élet valamivel szürkébb és hidegebb lett, a magyarság maga valamivel öregebb lett. Hiszen lesz még kikelet Magyarországon. A jövő talán gazdagabban is fog virítani a múltnál, de az a kikelet, amely "a rendiség tüskés vadonjában alvó nemzetet öntudatos életre ébresztette, nem térhet vissza többet. Az ébredező magyar társadalomnak boldog csodálkozása, amellyel fölfedezte a világot és a világban önmagát; az ifjúságnak szent és együgyii hite, amely hegyeket akart kimozdítani a helyükből; Jókai nemzedékének nagyszerű optimizmusa, amely aranyvárosokkal építette tele a magyar pusztákat: mindez nem térhet vissza többet. Magyarországnak születhetnek még nagy költői, de Jókai Mórja nem születhetik már. Egy nemzet elaludt Ázsia határán és fölébredt az európai gondolatvilág kellő közepén. Micsoda ébredés volt az! A levegő áttüzesedett a vágyaktól és a reményektől, a föld remegett a termékenység lázában. Amely elme és amely szív valamely magot hordozott magában, az erjedni, rügyezni, virágozni kezdett. A magyar közélet sivatagában titáni munkások serege jelenik meg. A nagy ébresztő haragos türelmetlenséggel döngeti a zárt