Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Herczeg Ferenc: Jókai Mór emléke

— -14 nyergelte volna meg a Hippogryphet: Jókai meg tudta volna tenni. Ha Shakespeare nem bukott volna le a tenger fenekére, hogy a fürtjeinél fogva kimentse Percy elsülyedt becsületét: Jókai meg tudta volna tenni. És ha Rabelais nem szedte volna le a Notredame tornyának harangjait, hogy csöngetyünek odakösse Gargantua kancájának nyakára: Jókai képes lett volna reá. Ez a fantázia — hogy magának Jókainak más vonatkozású szavait idézzem — „országot takar be s hullat tündérvirágot s aranygyümölcsöt". A képzelötehetség nemcsak az élet nagy enyhítő körülménye, hanem mindennemű emberi nagyság mustármagja is. Sohasem fogjuk megtudni, hogy miféle hajlamok és tehetségek termékenyültek meg az édes és forró órákon, melyeket a mai nemzedékek Jókai csodakertjében töltöttek. Soha nem fogjuk megtudni, hogy államférfiaink, tudósaink, katonáink, kereskedőink vagy gazdáink lelkében mennyi izzik még abból a tűzből, amelyet a nagy kazánfűtő szított. Szeretnék most közelebb lépni Jókai Mórhoz, de szinte attól kell félnem, hogy beleszédülök és beletévedek költészetének őserdejébe. Az ő teremtő ereje egész virágzó vadont növesztett a valóság sivatagjaiban. Kiválasztok tehát ebből a gazdagságból egyetlen regényt: Az aranyember-t Azt a regényt, amelyről a költő maga így nyilatkozott: „Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb regényem. Az olvasóközönségnél is ez van legjobban elterjedve: ezt fordították le a legtöbb nyelvre . . ." Egyike a kevés költői munkáknak, melyeknek kristályos mélységében az olvasó még fölismerheti az első ötlet jegecedő pontját. Ez a pont a Senki szigete. A szépség, a tisztaság, a béke semleges zónája az élet csataterén. Egy hely, ahol nem az állam és a társadalom, hanem a lélek és a sziv törvényei parancsolnak. Ez a regény nem egyéb, mint a szürke hétköznapok honvágya a vasárnap után. A társadalmi hazugságokba belefáradt iró és olvasó közös lelki kirándulása. Ha akarom: Senki szigete maga a költészet. Bizonyos, hogy a mai magyar értelmiség nem egy tagja épen Jókai regényeinek olvasása közben találta meg a maga Senki szigetét, ahol Noémi Jókai múzsájának vonásait viselte. A költő képzelete fölkapja egy vidéki magyar város, RévKomárom képét és délibábként felemeli a valóság láthatára fölé. Az eredmény, amit elért, nevezetes: ma minden művelt magyar ember kétféle Komáromot ismer; az egyik, az ősi Rév-Komárom, laposan és szerényen sütkérezik a Duna és a Vág összefolyásá-