Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Madame sans géne: Jókai Mór Gömörben

— 112 — költő meselátó két szemét, talán ébren álmodva született meg a „Lőcsei fehér asszony". Talán a betléri kastély folyosóján koppant az ármányos görög nő mankója először, hogy keresztültörve bűnbánatos fájdalmat, új lángra lobbantson egy kihűlt szenvedélyt... talán itt tudta meg a világszép asszony, hogy az elmúlt érzést fel nem támasztja halottaiból sem könny, sem szépség, sem lobogó tekintet. S míg a költő lelke kivetíti magából az életre kelt multat, Rozsnyó egy édes, felejthetetlen emléket ringat: a boldog és büszke öntudatot, hogy itt volt s mint mézzel megrakodott méh gazdagon ment el tőlünk. Pici lányvirág sok csókot őrzött tőle rövid kis életén át s egy bájos ifjú lány egy kézszorítást, mellyel a rózsáit köszönte meg. Elment . . . innen is ... az életből is . . . Vele mentek azok is, kik lelkesedtek, lángoltak érte. Akik itt maradtak ezüstös fejekkel, multbanéző szemmel idézgetik, mint ragyogó emléket. Kihullnak kezemből a megsárgult lapok . .. tűnődöm a csodákon, miket a lelkem látott s kergetem a szobámban rajzó képeket. Megakad a szemem néhány szál hervadt virágon ... s míg tekintetemmel életre csókolom minden elhervadt bimbóját, kezem öntudatlan simogatja az ujságlapokat . . . csodára várok és nem hiába ... él, virul minden piros rózsám, él és örül minden újságból előragyogó név — álomvirágok és álomemberek — köszöntik magyarok halhatatlan dicsőségét: Jókai Mórt. A lőcsei fehér asszony képe. jókai rajza.