Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Léva, Losonc - Fülek

pengőt a kezébe nyomunk. Az öreg révész csodálkozva kérdezi: miféle pénz ez? — Magyar pénz! — mondjuk. S ahogy visszanézünk, az autó ablakán keresztül látjuk, hogy az öreg szájához emeli és megcsókolja az első magyar pengőt. És míg robog az autó, újra meg újra végigálmodjuk mindazt, ami ma történt velünk. Úgy érezzük, hogy a csatai cigány Himnuszáért és a zselizi agg Simeon könnyéért, amely kihullt, mikor meglátta a magyar jövendőt — érdemes volt magyarnak születnünk. FÜLEK Másnap már a gyorsan mozgó alakulatokkal, daliás huszárokkal, motoros tüzérekkel, tankos századokkal robogunk Fülek felé, hogy elérjük Losoncot, Rimaszombatot és Lévát. Délután két óra van már, amikor a ködből kibúvik a felejthetetlen kép: Fülek vára. Kilométerekről látni, hogy a honvédek fogadására díszbe öltözött Fulkó lovag egykori várkastélya is. A falon ott van Nagy-Magyarország óriás térképe, alatta háznagyságú betúk hirdetik: — „Mindent vissza!" Amikor beérünk Fülekre, mindnyájunkat meglep valami. Amerre eddig jártunk, mindenütt síró férfiakat, térdelő aggokat, imádkozó anyókákat láttunk az első honvédek megérkezésekor. Itt Füleken azonban csak ujjongás van. Szilaj, féktelen, boldog szabadságünnep. Talán azért van ez így, mert itt a fiatalság viszi a szót. Csupa lelkes fitalember, csupa magyarruhás lány és rengeteg gyerek. És micsoda lányok! Szépek, frissek, tűzről pattantak. Táncolva éneklik a hazafias dalokat. Körültáncolják a huszárokat, a kakastollas komoly csendőröket. Ilyen friss, fiatal örömmel sehol sem hallottuk még, hogy: „Éljen a magyar hadsereg!" De ennél forróbb gyűlölettel sem tudják kiáltani máshol, hogy: „Vesszen Prága!" Egy angol hölgy, miss Sylvia Stevenson, a Daily Mail tudósítója, a huszárokhoz csatlakozva, lóháton teszi meg az utat. Meghatottan mondja, hogy soha életében nem látott még ilyen elragadó, megkapó ünnepet, ilyen mámoros boldogságot. Mire beérünk a főtérre, már magyar rendőrök, csendőrök tartják fent a rendet. A honvédtávirászok már idáig húzták a telefondrótot és berobogott a magyar posta címeres autóbusza is. Tegnap a csehek még megtámaaták az ünnepre készülő magyar lakosságot. Egy kislány meséli, hogy mikor már gyülekeztek a fogadásra, a ruhájáról letépték a nemzetiszínű szalagokat, öt cseh tank robogott az emberek közé, akik a főteret takarították, seperték a mai bevonulásra. Vad verekedés támadt a csehek és a magyarok közt, mondani sem kell, hogy a csehek húzták a rövidebbet. Ráadásul egy tankjuk még felborult és el is égett az országúton. Délre vége volt a húszéves rossz álomnak. Most már itt vonulnak előttünk hófehér paripákon a magyar huszárok. Óriási meglepetésre ezúttal nem nekik jut a legriadóbb éljen, ha- 150 —