Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Érsekújvár, Ógyalla,Galánta
tére rendeztek. Ógyalla lakói olyan magyarok maradtak, mint amilyenek akkor voltak, amikor a csehek ide először betették a lábukat. Ógyalla nagyon szép község, feltűnően sok a falusi kúria, úrilak. Lakosai jómódúak. A falun keresztülmenő út közepén áll a gyönyörű, székely stílusban épült templom. Ez volt az első hely, ahol a csehek építkezéseinek nyomát sem láttuk. Egyébként ez volt az első vidék, ahol nem minden házon volt magyar lobogó. A cseh telepesek kapkodva menekültek, elhagyott házaikat már meszsziről jelezte a dísztelenség. Az ógyallai előnyomulásnak, mint a többieknek is, állandóan visszatérő képe volt az, hogy a csehek a község területét a bevonuló magyar csapatok megérkezése előtt alig egy órával, félórával hagyták el. Minden községben hátramaradt néhány cseh s ezek, fegyverrel kezükben, az utolsó percig akadályozták a védtelen lakosságot, hogy a magyar színek kitűzésével kifejezést adjon érzelmeinek. Szinte érthetetlen, hogy az emberek a rendelkezésükre álló rövid idő alatt hogy tudták fellobogózni házaikat, virágdíszbe borítani az utakat. És mégis volt idejük arra, hogy húsz éven át dugdosott magyar ruhájukat felöltsék és ünnepi díszben felsorakozzanak. A kedves, únasan finom Ógyalla, Istennek hála, nagyjában sértetlen maradt, de a bentlakók elbeszélése szerint. — s erről később magunk is meggyőződtünk — a csehek egyes úri kastélyoknak még a parkettáját is felszedték. A híres csillagvizsgáló intézetet is kifosztották. A csapatokat Ógyallán a község bejáratánál levő domboldalon összegyűlve várta a színtiszta magyar lakosság. Tomboló öröm és lelkesedés fogadott minden egyes csapatot. Közben pedig a környékbeli községekből egyre jöttek a cseh gyűrűn átszökött küldöncök. Valamennyien türelmetlenkedtek: — Jöjjenek már! Húsz éve várunk! — Látja, — mondja az egyik mokány tizedes az ilyen fulladozó hírnöknek: — négyre jár az idő és csak most eszünk ebédet. Nem azért mondom, hogy így, vagy úgy, mert hisz akár hat napig is ellennénk vizén és kenyéren, csakhogy maguk előbb örülhessenek. — El is hisszük, — erősködött a magyar — de csak igyekezzenek Jószíwel! Hát bizony igyekeztek a derék honvédek. Ógyallával egyidőben megszállották Gúta községet is, azután szépen előrenyomultak Bagatáig. Gútán egyébként a négy kilométer hosszú község egyik szélén már benn voltak a magyar csapatok, a másik végén még mindig szedelőzködtek kifelé a csehek. Itt történt meg, hogy a cseh parlamenter eltévedt és ismét visszakerült a már megszállt községbe. Ijedten nézett körül, de a honvédek csak legyintettek egyet, utat nyitottak neki, sőt ráadásul a faluvégén felborult cseh teherautót is talpra állították: — Fussatok Isten hírével — mondták nagy kedélyesen; annyit se hederítettek rájuk, mintha szúnyog döngicsélne körülöttük. — 139 — 10'
