Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kovács Magda: Fekete szél

a hőség áll egy helyben, a lángolj krétarögök megvakítják az eget. Ez voltunk mi. Mikor meghalt az anyám, azt hittem, hogy én öltem meg, azzal, hogy mindig a halálára gondoltam. Mert olyan volt életében, hogy ha az ember ránézett, a halálára gondolt. A mezőre is mezítláb járt kapálni. Este, ha hazajött, késsel feszegeti, mint a kacsák a tócsában, és soha nem ér el sehopedig ő maga kicsi volt, törékeny. Alig vonszolta magát a két vödör súlya alatt az udvar végébe a disznóólhoz. Lassan vánszorog a vödrökkel. Azt hittem, sohasem ér oda. Csak megy, görnyedten, a két nagy lábát úgy emelgeti, mint a kacsák a tócsában, és soha nem ér el sehová. Én ott feküdtem a kút mögött a kertben. Őmiatta feküdtem ott. Be akartam menni a konyhába. Az ajtó félig nyitva volt. Már nem tudom, mit akartam ott, mindig jöttem-mentem. Talán a hőség elől akartam bebújni valamelyik hűvös asztal alá. Ahogy az ajtó elé érek, látom, tárva van. A konyha közepén egy nagy darab napfény, olyan, mint egy parasztlepedő. Anyám meg a végében térdepel, háttal nekem. A két sarka belelóg a fénybe, és szörnyen sárga. Bent a konyhában homály, csend, anyám sarka remeg. Biztos valamilyen gödröt tömött be, amit én vájtam késsel a konyha földjébe. Mindenütt gödröket ástam, az ágyunk alatt is vagy tízet. Néztem a két sarkát, mintha a teste elúszott volna. A lepedőnyi fény apró tócsákra szakadt. A székek pattogni kezdtek a nagy csöndben. És akkor a falról lelépett nagyanyám sötét árnyéka gyertyákkal. Ügy imbolygott, mint egy részeg, átfolyt az asztalokon. Odaúszott anyám két sarka fölé, és körülrakta gyertyákkal. A tócsák kialudtak, csak a gyertyák lobogtak, középen anyám sárga sarkai. Nem bírtam tovább ott állni. Elrohantam a kút mögé, ahol halkan lehetett nyöszörögni, a köveken összegömbölyödve. A kertben lila volt a levegő. Az orrom égett, az oldalam sütötték a forró kövek. Ezt nem lehetett bírni! Nem lehetett bírni. Ügy lapultam ott, mint egy lapos fejű gyík. Már alkonyoBIBLIOÏHECA HUNG ARICA Samaria - Somorja - Š amorin