Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)
55 A kegyúri plébániák betöltésénél is igen furcsa dolgok történtek. Az egyházi hatóság, ha kánoni kifogást nem emelhet a kegyúr által bemutatott plébános ellen, mégsem őt nevezi ki, hanem a kegyurat kioktatja, hogy „habet jus variandi", azaz a prezentát megváltoztathatja, természetesen az ő kívánságuk szerint. Ha a kegyúr mindamellett kitart prezentája mellett, birtokainak parcellázásával vagy hasonló jókkal fenyegetik meg, hogyha kívánságuk előtt fejet nem hajt, — sőt a politikai hatóságokat is mozgósítják. Így süllyesztik le a legszebb jogot a politika játékszerévé. Csoda-e, ha a kegyurak kegyúri kötelességeiket csak kényszeredetten teljesítik ? A régi magyar alapítványok is szomorú sorsra jutottak. A nemeslelkű alapítók szándékát nem tisztelik, intézményeiket egyszerűen megszüntetik, vagy az alapítók rendelkezéseivel merően ellentétes célok szolgálatába erőszakolják. A pozsonyi Mária oltalma árvaházat kiköltöztették és egészségtelen, szűk, teljesen alkalmatlan épületben helyezték el, mert az épületre szlovák intézményük elhelyezése végett szükségük volt. A pozsonyi kisszemináriumot megszüntették és házát lefoglalták. A piarista rend házai, középiskolái mind a hatalmi szónak estek áldozatául. A nagyszombati érseki konviktust és főgimnáziumot lefoglalták és csehszlovák nyelvűvé tették. A Simor hercegprímás alapította fiúárvaház, melynek jótéteményét az alapító intézkedése értelmében a főesperességek lélekszáma arányában élvezték az árvák s amelybe való felvételre a tanítók árvái elsőbbségi joggal bírtak, hasonló elbánásban részesült. Egyetlen magyar árva sincs benne. Mikor azonban gyűjtésre kerül a sor, a magyar vidékeket ugyancsak ki nem hagyják. Az árvaházban magyarul beszélni nem szabad. A nagyszombati apostoli adminisztratúra új