Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

48 sikerre nem vezetett, mert a történelmi országok papsága, melynek kongruáját addig a régi osztrák törvény értelmében sokkal kisebb összegben ál­lapították meg, az új kongruatörvénnyel meg volt elégedve s nem volt hajlandó a mozgalom támogatására. A sérelmes panaszok pedig egyre nagyobb számban érkeztek a nagybizottsághoz. A magyar nyelvű istentiszteleteket több városban, így Sel­mecbányán, Aranyosmaróton és Verebélyen meg­szüntették, az alsógyőrödi magyar iskolát bezár­ták stb. A nagybizottság nov. 25-én részletesen foglalkozott e sérelmekkel s elhatározta, hogy azokat emlékiratba foglalja és december hó fo­lyamán Szüllő Géza Rómába viszi. Ugyanezen gyűlés a Concordia részére 10 ezer koronát sza­vazott meg oly célból, hogy ez összegen egye­lőre a sz. István társulattól népiratkákat, röpira­tokat stb. szerezzen be, minthogy azoknak itteni előállítása nehéz és drága lenne. A memorandum megszerkesztésével engem bíztak meg, s e munka ezentúl évenkint az én feladatommá lett. A sérelmes adatok előterem­tése járt a legnagyobb munkával. Amit ugyanis a memorandumokba felvettünk, annak feltétlenül hiteles adatokra kellett támaszkodnia. Sokszor igen kirivó sérelmeknek egyedül amiatt kellett kimaradniok, mert a való tényállásról hézagos információkat kaptunk. Ettől fogva Szüllő Géza évenkint legalább egyszer — olykor több ízben is — Rómába utazott, hogy a Szentszéket helyzetünkről szemé­lyesen informálja és memorandumainkat átadja. Nagy politikai összeköttetései révén az intéző kö­röket felkereshette és élőszóval pótolhatta azt, amit írásba foglalni nem lehetett. Egy-egy képes levelezőlap, amelyet Rómából küldött és virág­nyelven néhány elejtett szóval adta tudtomra,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom