Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

45 adatok alapján kitűnt, hogy 1919. óta pappá szenteltek 13 magyart, más egyházmegyéből felvettek 4-et, összesen 17-et. Ezzel szemben 1919. óta meghalt 33, elbocsáttatott, kiutasíttatott 22, összesen 55. A magyarajkú kat. papság száma tehát 6 év alatt 38-al fogyott. Ennek következményekép a rendszeresített kápláni állások közül 11 betöltetlen és néhány kisebb plébániát máris a szomszédok kezelnek. A jobb javadalmazású magyar plébániákra pedig tót nemzetiségű és érzésű papokat neveznek ki. A magyar papság pótlásával senki sem törődik. A nagyszombati szemináriumban a magyar kispapokat teljesen háttérbe szorítják, a mindennapi sz. misék alatt is többnyire tót egyházi énekeket szabad csak énekelniök, néha latint, de magyart egyszer sem, holott a teológusoknak körülbelül fele magyar. Csehszlovák ünnepélyességekre vonultatják ki őket, ahol a magyarokat szidják, gyalázzák stb. A kulturális zárlat következtében az anyaországból semmiféle könyv sem kerülhetett Szlovenszkóba. A mi szegény magyar népünk olvasni szeretne, de jó könyvet csak drága pénzen, Magyarországból pedig még imakönyvet sem szabad áthoznia. Szomorú szívvel kell látnunk, hogy jó magyar népünk a ponyvairodalommal táplálkozik, amelyből csodálatos módon mindent átengednek s itthon is bőven akad. A párkányi kerület papsága 1926. évi tavaszi gyűlésén a kérdést beható tárgyalás alá vette és elhatározta, hogy a magyar kat. szépirodalom megindítására és felkarolására 10 ezer koronát szavaz meg. A többi teendőt dr. Haiczl Kálmán, Pauer Károly és Torna Istvánból álló bizottságra bízta, melynek feladatává tette, hogy a többi magyar kerületeket is csatlakozásra és adakozásra hívja fel ; továbbá lépjen érintkezésbe kat. szellemű íróinkkal és vonjon bele a mozgalomba világiakat is, hogy meg-